Nem mozgok a tömeggel
Egyedül vándorlok.
Rossz szemmel néznek,
Azt hiszik ellenük vagyok.

Tépdesik szárnyaim,
Belém marnak.
Köpködik árnyam,
Bántani akarnak.

Senkit se öltem,
Ők mégis vérem vennék.
Senkit sem gyűlöltem.
Oh, bárcsak ne is lennék!

Megtörve térdelt a porban,
Fájdalom nyomta szívét:
Magányos egy túlzsúfolt korban.
Magához szorítja kezét.

Neki már csak ez maradt.
Sóhajok nyomták torkát,
Már halálosan fáradt.
Elvesztette hát harcát?

Könnyei sötétek és véresek,
Sírni a legnagyobb teher.
Lelke már szétesett.
Isten bottal nem ver!

Vértócsa tükrében
Megpillant egy alakot.
Szárnya mint az ében;
Egy kitagadott angyal!

Azt hitte egy égi mészáros áll ott
S a tócsa tükrében nézte szemeit.
S mint kivégzésre várott
Lehajtotta fejét.

A küldött ki magától jött lehajolt
És így szólt:
Hozzád méltó lesz a büntetés:
Egy végtelen szerető ölelés.