Az idő oly lassúnak tűnik,
Már-már meg is szűnik.
én csak némán hallgatok,
Mint egy kellemes átok.
Szólnék én sok jót,
S még ezernyi szót.
De ébren álmodom,
S közben gondolkodom:
Hogy lehet e méla bú
Ilyen nagyon szomorú?
Végzetre gondolok,
S közben ébren álmodok:
Örökké élek
És nem félek.

Ez az álom elmúlt,
Nem kísért már a múlt.
Legyen minden napom,
Amit itt álmodom,
E szent helyen
Egy örök álom.