Hazug szavaidat suttogtad a fülembe,
És minden betű méregként járta át a testem.
Beivódott gondolataimba és azóta nem élek már,
Mert elvitted a belsőmet a vággyal együtt.
Leplezetlen és oly tiszta léted most lábbal tiportad,
Nem nézel már engem, de átkozol minden gondolatoddal.
Nem kívánom, hogy add vissza, nem kell a vágy,
Nem kell az irántad érzett szenvedélyes kín,
Nyugalmammal lebegek a mindenségben,
És lásd, nem kellesz többet, most nézz, nézz,
Átadom a közönyt és minden szenvedésem...