Fájdalom, bánat nõ a földbõl
Sötét törzsek, kígyózó ágak
Az ember szinte visszahõköl
Attól, mit e szent hegyen láthat

Emberi sorsfák, téli erdõ
Gallyaik a jégtõl letörve
Nem ér fel ide lenti fertõ
Tisztán állnak, de meggyötörve

A fákról szállnak fel a lelkek
A szélcsendben nesztelenül
Az ágak a mennybe vezetnek
A földi lét itt átszellemül