Szorongva s könnyeden ültünk
A ragyogó,fényárban úszó kertben.
Bamba hangulatunk összehozott,
Nyomott szívek siralmas kacaja.
Feszültséggel telt nevetés,könyörtelen
Éles s édes pillanata tetszelgett
Szemünk előtt,ott kint..együtt.
Ültünk a látásunkat élesítő ködben,
Szikrázott minden...
Csillogás...
Kívülről láttam magunk,
Távolról hallottam bomlott
S boldog kacajunk.
Egymásbaolvadtunk,
Te,apa s én.
Ha csak erre a végtelen pillanatra is,de
egyek voltunk mindennel s semmivel.
Oldódtunk.

"Solvere volo et solvi volo.."