S most, válassz.
Maradsz-e, aki most vagy?
Feldíszített üresség,
Tátongó mélység illúziókkal tömve?
Végighaladsz-e a zarándokúton,
Hol felsorakozva vár néma porcelánsereg:
Kiket meggyaláztál,
Kiknek lelkét óvatlanul láncraverted,
S benned fuldokolva mentek tönkre?
Nézz a szemükbe.
Amint kérdő sikoly fészkel ajkaikon,
Értetlen, vádló romhalmaztükrök...
Saját birodalmad kivetne magából,
De nem ereszthet.
Ajkadon fohász reszket.
Ólomléptekkel, angyalharsona-szóra
Megindul a gyötrelem-sereg.
Hátrálsz, alélsz, bénulsz, vánszorogsz,
Vonszolod magad csontodig epedve
Minden gyarló álomért, melyet önző hazugság szült.
Könyörgésedet elnyomja a torz morajlás,
Porba hullasz, s élettelen lelkek súlya
Lassan maga alá temet, megfojt.

Vagy mindez a lidércnyomás,
Mint a letörölt verejtékcseppek, elillanhat.
Fedd fel régi önmagad, omoljon a hant.
Temesd el s kapard ki arcodat
A változások kaotikus,
Átkokkal telerótt hideg sírköve alól!
S most...válassz.

2006.08.19.