A holló (The Crow)-1994

Rendezte: Alex Proyas
James O’ Barr képregényéből a forgatókönyvet írta: David J. Schowes És John Shirley
Szereplők: Brandon Lee, Rochelle davis, Eric Hudson, Michael Wincott.



„Valamikor régen az ember azt hitték, hogyha valaki meghal egy holló viszi át lelkét a holtak birodalmába. De ha az emberrel még életében valami borzalmas dolog történt megeshet, hogy a kínzó bánat miatt a lelke a túlvilágon sem talál nyugodalmat és néha, nagyon ritkán ,a holló visszatérhet a lélekkel, hogy az jóra fordíthasson mindent ami rossz”

Nem is tudom, hol kezdjem a film bemutatását Bizonyára előttem már többször megtették ezt, mégsem bírtam ki, hogy ne írjak róla.
Számomra az alapvető filmek közé tartozik.
Nem egy könnyű témájú film, hiszen elég sok mindent foglal magába. A halálból való visszatérést, bosszút, barátni valamint szerelmi történetet is „belezsúfoltak” a 97 percbe. Maradjunk annyiba, hogy Alex Proyas nagyon profin "elkészítette"ezt a filmet és, hogy Brandon Lee-t választotta a főszerpre, az egy zseniális ötlet volt tőle. És itt meg is jegyezném, hogy Brandon halála még feketébbre festette a már amúgy is –a nagyközönség szerint-gyászos és félelmetes filmet. Félelem helyett inkább egyfajta csodálatot éreztem a film nézése közben.
Teljesen alapvető a film kiindulópontja: a bosszúvágy.
Eric Dravent meggyilkolják menyasszonyával együtt az Ördög éjszakáján, azaz Halloween-kor. De a férfi lelke nem talál megnyugvást, ezért a holló visszatér a lelkével, hogy bosszút álljon önmagukért.
Sorra gyilkolja meg az egy évvel azelőtti gyilkosság résztvevőit. Az utolsó csatát a főgonosszal vívja (Michael Wincott), amiből persze győztesen kerül ki és itt a happy end. Itt lenne, de nincs, hisz tudjuk, Eric Draven és barátnője meghalt és a film végén elbúcsúzunk a főszereplőtől, mert ő visszamegy a túlvilágra. Itt érhet el a néző kisebb-nagyobb katarzist.
Minden tiszteletem Brandon Lee emlékéé, mert utolsó filmje kultuszfilmmé és Eric Draven karaktere amit (félig-meddig) ő keltett életre,gothic/dark figurává vált, egyfajta példakép ebben a kultúrkörben.