vége lett..tőled ezt hallom,
Szívem fájdalmát be nem vallom.
Csak kérdőn nézlek percekig,
De ez az idő sajnos eltelik.

Eltelik, s elindulok haza egyedül,
A boldogság utamon messze elkerül.
Gondolatom örökre ott maradt veled,
Eszem szívem ellen semmit sem tehet.

Sírni kezd a test, s bolyong a lélek,
Egyedül ebben a világban élni félek.
Nem találom helyem, s a társam,
Benned azt hittem megtaláltam.

Üres mindennapokban valami hiányzik,
Nélküled a virág sehogy sem virágzik.
Fejet hajt a tűző nap alatt,
S elszárad röpke percek alatt.

Velünk is ez lett, de miért?
Feladod boldogságunk valakiért?
Ki nem becsül meg soha sem téged,
Így két embernek hozod el a véget.

Megölted bennem a tiszta érzéseket,
S helyén hagytál fájdalmas kérdéseket.
De ne aggódj veled is idővel ez lesz,
Tetteidért az élet majd sok jót elvesz.

Mit már neked nem pótolok soha,
Nem vagyok én olyan ostoba,
Hogy még egyszer mindent kiálljak,
Örülj, ha majd elfogadlak barátnak!

Én nem így akartam, de lehet te se,
Vagy csak ez is egy szomorú mese.
Melyet minden egyes nap élek át,
De senki sem töri meg a varázst.

Sajnálom, hogy csalódtam benned,
Sajnálom, hogy mással kell lenned.
Sajnálom, hogy egyedül maradtam,
A bánat barlangjában ragadtam.

S végül utolsó gondolatom neked:
Ha megkérdeznéd mit szeretek benned:
Rövden ennyi: Úgy ahogy vagy mindened!