Elhagyott romok, a roskadt civilizációban,
Emlékművek, tégla halmok, üres utcákon át,
Néma hangok töltik meg a tereket,
Láthatatlan testek emlékeznek még...

A romtemetők felett a lelkek,
Kiket bilincsbe vert a pusztulás.
Rabok maradtak ők,
Kiknek létük volt a rombolás.

Az emberiség utolsó sikolya,
A villanást követő rettegés.
A nappal is éjszaka már,
Ott, ahol nincs emlékezés.

A szél is reszketve fúj,
Félve, hogy bűnössé válik.
A golyók hagyta lábnyomokon,
Emberi tetteket állít.

Napok a halott városban...
Oltalmul nincs vigasz sehol...
Egy kérdés csak,
Remélve válasz nem érkezik.

E kérdés így szól: Mit tettetek?