Egyik veszettül vagdossa a karját,
Míg másik alkohollal vájja sírját.
Elsétálnak mellettük, semmi részvét,
Mert senki se képes kinyitni szemét.

Mindkettő csak zokog a porba hullva,
És nincs, kinek két karja széttárulna,
Hogy szorosan magához ölelje őt,
Az önmagát tönkretevő szenvedőt.

Szerencsétlen nyomorult önpusztítók,
Akiknek családjuk a bajt okozók.
Csak önmaguk segíthet és senki más,
És egy szebb jövőről való látomás.