Holló szállt az ágra,
Mely sírod fölött lebegett,
Odalent fogoly vagy,
Mint mi idebent...

Aludj...

Oltalmad alatt az imám halk suttogás,
Fojtott rémületben alaktalan látomás,
Emlékezés, mi nem más csupán,
Csak elporladt tettek mezeje...

Szeretet szomjad, oltalmad,
Védő kezeid a távolból intenek...
Oly messziről írod a szavakat,
Hogy neved is titok marad idelent.

Álmodj...

Ismét szóltál, hallottalak,
Mozdulatlan halott alak.
Megmérgeztél vágyaiddal,
Belém vésted szárnyaiddal.

Véres arcom, hozzád kiállt,
Ó hallgass meg, álmom zihált.
Vágyakoznék megnyugvásra,
Hallgatnék az elmúlásra.

Epekednék még a szóra,
Vágyakoznék ó a jóra,
Elemésztve jő a mámor,
Végítélet, végső álom.

Bevégeztetett...

Holló szállta az ágra,
Mely sírom felett lebegett,
A sötétben reszketek,
Mint mindenki odafent...