Mit lát az ki, testével fizeti gyarló tetteit?
Eleven mozdulatlan tűnik el a tűzben.
A szavak is üresen csengnek körötte,
Mert egy van mi számít .... a fájdalom.

Tested elhamvasztva, de bűneid karmolnak tovább,
A lelked sem halott még, üvölti bánatát,
Még vérző szemeidben a vágy is létezik,
Még elmédbe lüktető fájdalom érkezik.

Ott fekszel a tűzben eleven,
Gondolataid is égnek idebenn.
Tudod itt nincsen már szánalom,
Nincs itt más, csak a fájdalom.

Ujjaid hamvai, emlék nyomok,
Lábadból a reszkető csont darabok,
Alant a szíved vörösen lüktet még,
De utolsó pillanatához ér a szó.

Lelked tovaszállt, tested elégett,
Meghitten várt rád az enyészet!