Tán tudnék még akarni s hinni,
óráról órára csak bízni...
Hjaj! a szívem ólommá lett!
Mondd, ki jön, hogy megkönnyítse?

Papírcsónakon csatornában
jön, katonásan és fél lábbal,
kiment égő Vágyhajómból,.
Tűzben regényként hamvadó...

Olvasva benned lobogok,
mint szélben feszülő lobogó,
s mint íj pattanok hangtalan...
Táncolj még, dallam szavakkal!

-

Reggel ébredvén ágyamban.
Eszmélet! Megint csak álmodtam!
Csónakjában elevezett,
messzi, nyugodtabb vizekre...

Bp., 2006.08.16.