Eddig csak miattad volt kék az ég
Gyönyörű, mint tavaszi szélben szálló rózsaszirom
Eddig csak miattad volt sötét az éj
Végtelen éjszakák vakságában felnyögő kínom

Ma megint csak miattad süt a Nap
Ragyogón, mint szemed ártatlan világában megbújó élet
Ma megint csak miattad kopik a lap
Kényszertől megtörve szenvedő, tehetetlen sorsom

Mostantól csak miattad fogok élni
Bátran, mint fészkét örökre elhagyó kismadár
Mostantól csak miattad fogok égni
Az idő végeztéig, míg lelkem vére végleg kicsordul