A Hajnal fagyos lehelete megérintett,
Még mindig fázom.
Segítségért kiáltottam az Éjhez, de a szél,
Visszahozta szavaimat,
Lábaim elé hajította és én kétségbeesetten
Kutattam a Hold halvány fényénél,
Szétszórt betűim után.
Álmatlanság gyötört, ágyam,
Átváltozott apró tövisekké.
Szégyenlve próbáltam összerakni,
Oly sokat jelentett szavaim,
De összekeveredtek betűim,
Mintha nem is az enyémek lettek volna,
Gúnyos mosollyal átadták egymásnak helyüket.
A Hold csendesen nézett le rám,
Hatalmas pillantásaival el - elálmosított.
Lassan lehunytam szemeim,
És álmom mélységében,
Felépültek elveszettnek hitt mondataim,
Melyek lassan, nem kímélve,
Belesüllyesztettek szúrós fekhelyembe.