Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Nadirah
Alkotások száma: 81
Regisztrált: 2006-04-28
Belépett: 2013-11-16
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (2)
-Haikuk (6)
-Egyéb prózai alkotások (2)
-Dalszövegek (6)
-Versek (35)
Képgaléria
-Humor (2)
Műfordítások
-Dalszövegek (1)
Térbeli alkotások
-Egyéb térbeli alkotások (1)
Kreatív hobbi
-Otthonunk (1)
Feltöltve: 2006-08-16 14:52:55
Megtekintve: 6114
Érszorított
Simára préseltem tüdőm
Falakra finom hamuréteg spriccel
-hozzábújok, hideg-tüzes porba-
Csomóssá válik a könnyel;
"TÉRJ MÁR VISSZA HOZZÁM"
Smaragdot dobott a zsinórra
Tiszta feddhetetlenséggel
Talpába mélyed a kő-s nem látja
mérgével, mérgével;
"KÉRJEK SÓHAJJAL?"
Meredten didergem
a málló falak közt
Huzat tépi nyálkás takaróm
Üresen hagyott csövekben füröszt;
"MESÉLJEK TÖRTÉNETET?"
Kiszáradt torkomon
most vértelenek a hegek;
"LÁSD MEG könnyből-SZAVAIM A FALON"
Aszottan csüngenek az erek..
Önnön pusztámban némán
Szorítnak a záródó kövek..
"így van ez, nélküled
van ez így: nem Veled"
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!

2015-03-14 18:26:05
Meghökkentően érezhető, csontig csupaszítasz mindent, egy érzelem másikat követ s aztán egybeolvadva átalakulnak s az magába vonz egy újat. Megfogott.
2006-12-19 19:50:46
Nem is tudom mit írhatnék erre,csak pirulok:) Köszönöm.:)
2006-08-17 14:47:11
Valóban elég önmarcangoló.De igazán jól leírtad az érzést.
2006-08-17 13:13:54
Igen az önmarcangolót nagyon eltaláltad.Köszönöm hogy írtál.
2006-08-17 11:04:07
Átérezhetően írtad meg a magány (vagy a hiány?) kínzó, önmarcangoló keserűségét.

Csak így tovább!
Múzsa csókoljon: -Dávid-