Vándor az úton, éjféli csavargó, éjszakai fecsegő, Lady Jane feketére festett szolgája , kielégíthetetlen elvált nő valahonnan New York-ból, álmok, idő…egy kicsit erősebben kiálts együtt Bobby McGee-vel, a kommunikáció összeomlása, ha összefutnál Morfium nővérrel, már nem ér meglepetés. Köszönet a tűzért és a vízért, mikor egy barátra várva, zsebedben egy százassal, orrod előtt csapódik be egy hatalmas limuzin ajtaja. Angie ül benne, de ő sem tudja, mi ez az egész és egyáltalán hova viszik. Utazás. Vigyél el, mert a show-nak mennie kell. Álmodsz? Ébredj! Ha időben érkezel, te lehetsz az a srác. De keress menedéket, mert valami őrült bika elszabadult, az utcákat járja, és ha ő nem , az őrtorony mentén egy golyó utolér. Van menedék. Álom arcú lány ölelése halott éjszakák után. Nem tudod leállítani magad, de próbáld meg, jobb, ha alszol ma, minden barátod arra int, hosszú az út, de egyszer hazaérsz.Otthon,otthon ismét. Lelked üres Bárcsak ott lennél… megint az úton .Kerouac tudta jól, pedig nem láthatta a felemás szemű kaméleont, aki azt hitte az űrből jött és itt maradt az idióta. Bár ezt a kínai lány egyáltalán nem bánta. Ledobta terheit, megszabadult fényes ruháitól, egy fillérje se maradt, csak az édes kis segge, amit riszált hajnalig, hamis, elhangolt zongora fekete-fehérjén pörgött, akár egy dobókocka. Kettes, négyes, hatos…Night Clubok Zwackjain csillant meg a kristályfény. Édes fekete angyalok szolgálták fel a Heineckent, de te szeretted a kedvesed, legalább kilencvenkilenc százalékig. Állj, ne boríts ki! De ott az az egy százalék, és hiába az a hűség dolog, még kortyoltál egyet valami olcsó lotyó szerelem kelyhéből. Engedd el magad, valahol megszólal egy boogie, talán egy casinóban. Táncolj, tégy tönkre mindent magad körül , ha már benne vagy ,élvezd is egy kicsit., mert úgyis túl sok a vér, reggelre a lepedőd is vörösben ázik. Pirkadatra eltűnnek a barátok, nézz új arcok után, ugorj bele valami újba. Túl a könnyeken, híd alatt kószáló csövesekkel beszélgetve. Ez még nem a legújabb generáció forradalma. Téged vakított már eső után szivárvány? Akkor sem fogsz Semtexet robbantani Belfastban. Gerjedj egy vadi új autó hátsó ülésén. Valami Bentley , vagy hogy is írják, de az biztos hogy Blue Lénának hívják. Kiszívott nyakkal kóvályogsz hazafelé, már tudod, elsodort a rózsaszín áramlat,-nem a kontinentális- a falak mentén. A hajnali ködben egy korlátra támaszkodva csillagászt játszol az első villamosra várva, de csak egy léghajó jön a szerelmek szerelmével, sodor tovább, míg a hold felkel, szívek akadnak össze, alkonyodik Európában. Nincs egy hely…? Dehogy nincs. Lent a koszos utcán, a babád városában, dörömbölsz ajtaján, legalább a kulcsot dobná…Beteggé tesz a magány San Francisco poros járdáján ülve .Gőzöd sincs, hol hagyott el a kék asszony. A ringyó. Keseregsz. Halott virágokat gyűjtesz magadnak, na meg élőket a részeges lány sírjára, akit sohasem hívtak bulizni és Zsuzsinak sem, nem volt hosszú „kedije” és talán sosem járt lóversenyen. Indulnod kell! Ezüst vonat vár rád, ablakából bámulod a fáradt hold mérföldeket. Haza vágysz, de az állomáson kezedben bőröndjeiddel csak a nőd kék szemét látod, és tudod nagyon jól, nincs remény, hogy visszatérj. Irány Harlem, van ott valami régi tánc, amit a régi módon jársz, mert te igazi hős vagy, az igavonó barmok között. Sikamlós sztorik, magányos lepedők, egy forró éjszaka-nem- Budapesten. Elhagyott közérzeted, de nem adod fel, míg forog az a bizonyos acél kerék. Tetováltasd ki magad,ha a tűzzel játszol, hogy is állhatnál le, hiszen egyszer elindultál és minden csak rólad szól. Erősebb vagy annál, hogy csak tizenkilencet bírj, akár egy tolvaj az éjszakában a hátsó ajtón surransz be – a férj eszi a húst meg a babot, te meg amit otthagyott. Persze innen is lelépsz, mert a végén meggebedsz. Indíts be! Ez nem kérés! Bella Donna áll az ajtóban és csak bámul rád. Nem érti az egészet, eddig úgy tudta, ő a gyöngyhajú lány. Itt már nem használ a sírás, a hajó, amit az ablakából lát, nem téged hoz, talán rabszolgákat az aranypartról New Orleansig. Ócska hotel bárjában ülsz egy üveg vörösbor előtt, várod a kapcsolatodat, de már sejted, nem kaphatod meg mindig, amit akarsz….Ez egy álmos város, ne lázadozz! Ugorj át az 54-be, ott valami fehér hajú guru mosolyog, kopasz kongások társaságában.Coke kapható. Drogmentes Amerikát felirat a vécé fölött. Ha nem bírod tovább, vissza a Harlembe, pónin lovagolni,- ezek nem azok a vad lovak – vagy énekelj magadban, valahol a Centrál Park sarkán, hátha megkérdezik” mi a fasz bajod van fiú?” De fuss, ha meglátod a szívtörőt a 44-esével, mert akadt már ártatlan szív itt, ami ólommérgezéstől mondta fel a szolgálatot, és ha elérsz a sikátorba, vedd ki a tűt a lány kezéből, nehogy az anyja azt találja mondani, nem volt esélye .Aztán, ha betévednél a Madisonba, lesz ott egy pofa, aki mindenáron töltőtollal akarja végezni a szívében. Ne vedd komolyan, nem ő az egyetlen őrült, zavarodott érzelmekkel.Ring még néhány csónak az óceánon a jó szélre várva. Gyerünk ki táncolni,amíg feltámad a keleti szél. Lődörögsz az ígéret földjén, valahol a szélén-„kérem szépen aranyos bevándorlási tiszt úr, engedjen vissza, vagy oda” –neked már mindegy- de mennél, mert feltűnt Angie a sarkon harmonikájával, és a szívbajt hozza rád, amúgy meg otthagyott egy rozsdás szöget a szívedben. Végre elvitorlázol. Valami skót, ex-sírásó-focista hátán mászol ki a szarból. Paranoia a sarkadban, míg keresed az utolsó utcai harcost az ellustult londoni tereken, de te már beérnéd egy rendes és kedves lánnyal, vagy egy whisky bárral…hogyan? Vissza Alabamába?…azt már nem.Fölszedsz egy csajt a város szegény negyedében, ritkán látod, de akkor rendesen, ezért tényleg hülyeség sírni. Magadban beszélhetsz, te megteheted,de ugye nem vársz már senkit? Szabadság, romok, és lepukkant helyek között így van ez, de azt ajánlom, vedd fel a pléhpofát , és hallgass, ha megkeres néhány színes bige, állítólag döglenek érted. A haverok hoznak valami szeszt is. Ebből még neked sem elég, várod, hogy eljöjjenek érzelmeid leápolására arab telivérjeiken. Nem szólsz, nem mozdulsz, ez a legjobb, amit tehetsz.Valaki a füledbe vonítja a szerelem vakká tesz, már alig látsz az ópiumpipától, mikor bejön az ajtón tegnapi álmod, -aki úgy tudott bejönni –kokain unokanővéred. A vérrokonság pillanatokon belül kiderül, ahogy hűvös kezét a homlokodra teszi „ Az enyém leszel” –suttogja. Odébbállsz pingponglabda pupilláid belebotlanak egy tiszteletreméltó asszonykába, aki épp a drog probléma megoldását készítette elő a Fehér Ház füvén fekve, a férje ezért meg jól kirúgta. Felvinnéd egy menetre, de ő kifújja az orrod és hív egy taxit Doverig. Soha nem leszek többet igavonó barom, gondolod, míg az öreg Austin hátsó ülésén terpeszkedsz. Ha a csaj nem fizet előre, térdig járhattam volna a lábam a kompig. Vissza a kontinensre. Az igazi kontinentális áramlattal. Home, home again…/ ezt nem tudtam szebben leírni/ Nem vágysz már semmi másra, se nőre, se piára, csak egy barátra és egy Sony Rollins szaxi szólóra.
Ha eljönnek az angyalok, úgyis minden kezdődik elölről, A Rock &Roll már csak ilyen, de nélküle te sem lennél semmilyen. Álmodd át az éjszakát. Ne hagyd, hogy felébresszenek.