Feltöltve: 2006-08-14 13:59:10
Megtekintve: 7501
Bennem
Vak szemével, nézem a tájat,
Süket fülével, hallom a fákat.
Kezek nélkül, fogom a tollat,
Lábak nélkül, járom az utat.
Szavak nélkül, beszélek,
Tinta nélkül, írom a verset.
Nincs fényem, látok a sötétben,
Nincs szárnyam, repülök az égen.
Nincs itt, mégis látom,
Nem beszél, mégis hallom.
Elrejtőzik, de magtalálom,
A mélybe zuhan, én várom.
Szenvedtet, majd nevet,
Szeret, majd megvet.
Félek, de hiányolom,
Mert ő, az én Magányom.
    Süket fülével, hallom a fákat.
Kezek nélkül, fogom a tollat,
Lábak nélkül, járom az utat.
Szavak nélkül, beszélek,
Tinta nélkül, írom a verset.
Nincs fényem, látok a sötétben,
Nincs szárnyam, repülök az égen.
Nincs itt, mégis látom,
Nem beszél, mégis hallom.
Elrejtőzik, de magtalálom,
A mélybe zuhan, én várom.
Szenvedtet, majd nevet,
Szeret, majd megvet.
Félek, de hiányolom,
Mert ő, az én Magányom.
    	Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
    
	2006-08-29 15:29:48
                
				igen, az utolsó sor adja meg a magyarázatot. Nagyon jó!
          	2006-08-16 10:14:39
                
				hmm, nagyon beletrafáltál, tetszik, ez egy jó vers... van benne pörgés és sok jó gondolat
          	2006-08-14 22:36:00
                
				Nagyon tetszik! Grat!
          	2006-08-14 21:00:38
                
				Aztaaa! Nagyon kafa kis vers:) Nem mondom, hogy minden szavát értem, de a végén tetszik a csattanó:) izéke... csak az a szó, hogy "szenvedtet"... nekem olyan erőltetett. Pedig van ilyen szó, legalábbis a word nem húzta alá:)
          	
 
 
                
             
                
             
                
            