Már nem haraggal nézek a világra, pedig ha tudná, hogy mennyire gyűlölöm és mennyire utálom. Másnak ad békét, jót, szerencsét, életet.. Már nem vagyok képes trágár szavakkal untatni magam és a közeget, hogy nekem mennyire elegem van belöle. A fohásznak értelmét abszolut nem látom, mert ha lenne is mit érek el vele? Néha azt hiszem, hogy kevés vagyok egy por szem a város rengetegében, aki útját keresve halad a megvalosulás felé, írányt tévesztve rossz helyre keveredve majd kilábalva új erővel alkot és van. Mert, ahogy a nagyok mondják, mindennek van értelme és célja, de mi? Útat keresek valami olyan felé ami új ami ad és nem csak vesz, pont ez az adok kapok szituáció, a szerelem is ilyen (nem mintha abban szerencsés lennék).
Beletörödő ember lettem.. Nem tudom mi tesz felnőtté, az hogy tudok döntéseket hozni és értük felelőséget válalni? Az, hogy betöltöttem azt a híres varázsszámot? Hogy van egy keménytáblás érettségim? Hogy van két kezem, mellyel hálát adhatnék? Hogy van hova lehajtanom a fejem? ...
Nem tartom magam felnőttnek és nem is vagyok jó ember, ami másnak elsőre sikerül egy csepnyi verejték nélkül, nekem sokadszorra és kemény munka árán, amíg más tervez előre lát, az nekem vak homály, mivel azt sem tudom mi lez holnap. Van biztos pont, melyben kapaszkodnak, tudják mik lesznek, hova kerülnek, mit csinálnak és mért. De én? Komolyan mondom kevés dolgot veszek komolyan, igen-igen-igen komolytalan kölyök vagyok, de nem szeretem ezt a káoszt, ami van.. persze magam okozom nem kell hozzá segítség, még ha véletlen megszeretek valakit azt is elüldözöm egy perc alatt vagy ő engem? Még ha véletlen sikerülne is, pontosan azért teszek inkább, hogy ne.. Mért? Na azt én sem tudom. Lehet rossz korban születtem? Régen más volt, leérettségiztél felvételi után egyetemre mentél koleszos voltál lettek barátaid, majd lett munkád szerető családot alapítottál és így éltél még 50évet.. Most meg leérettségiztél..barátaid elmentek..fel nem vettek..és vagy..Teszel te sok mindent, de meg nem másíthatod a nagy döntést, amikor a fejesek arról döntenek, hol huzzák meg azt a bizonyos határt. Még magadat se hibázhtathatod, te tanultál, szómiszó elég sokat.. de így hozta az élet.
Hiszel a sorsban? Én kezdek, mindig is egy értéktelen fránya 'embernek' tartottam magam, mivel az életben az elbaszott dolgaimon kivül semmi mást nem tudtam felmutatni, jött az érettségi, nem mondom, hogy félelmek nélkül, de jött.. Fogjuk rá, hogy sikeres is volt. Ugy gondoltam, hoyg végre én is fel tudok mutatni valamit. Megkaptam, az öröm nagyobb volt, mint a tudat, hogy nem fogok sehova bejutni, aznap éjjel minő természeteséggel kirugtam a hámból és sikerült is karamboloznunk egyik barátom csodaszép Roverjével.. na igen a totálkárt látva és azt a 10cm-et amin mulott a fránya életem, rájöttem arra, hogy mégsem lehetek vmi nagy pancser, és igen is van helyem eme földi létben. Mit ér a kék keménytáblás érettségi bizonyítvány, ha nincs életed és nincsenek álmaid, csak terveid a kis életeddel.. Én már tényleg nem nézek haraggal a világra, inkább álmodozom, talán sikerül. Nem akarok egyszerű ember lenni, és ahogy valaki mondta "emelkedj túl az átlagon" mennyire igaza volt....