Van egy apró történetem, amit Neked tartogattam hónapokig.Nem ér annyit,egy kávé és két cigi közt elmeséljem-na meg mostanság úgyis ritkulnak a közös kávézások-így leírom,amolyan szülinapi ajándékként.
Egy pasiról szól,akit elég rég és közelről ismerek ahhoz,hogy barátomnak tartsam.Tudod,az a fajta kapcsolat, amit hosszú évek szünete után is ott lehet folytatni,ahol abbahagytuk. Egy párbeszéd, ami sírig tart; valami végtelenített sakkjátszma zajlik köztünk,de mindketten elég hűtlenek vagyunk,-úgy általában-vagy talán az életünk sodra okozza, hogy egyre kevesebb időt pazarolunk egymásra.


Úgy fél éve történhetett.Összefutottunk egy kisvárosi kávéház teraszán. Tejeskávét iszogatott és egy keményfedeles könyvet lapozott szórakozottan. Mikor észrevett-bár évek óta nem találkoztunk- szó nélkül kirúgott egy széket az asztal alól, így adta tudtomra,közlendője van a számomra. Volt még fél órám a semmittevéshez, gondoltam, ha ilyen erőszakosan invitál,meghallgatom, mi bántja már megint. Mert bántotta valami, ezt egyből levettem. Tövig rágott csikk-kupac a hamutartóban, fél pohár langyos kávé mellett.Biztos jele a kétségbeesésnek.
-Mi van megint?-szúrtam oda, tíz perc bamba hallgatás után.
-Csak a szokásos.-sóhajtotta-Árnyékra vetődtem. Van egy nő...
Mindig van egy,tűnődtem el.
-Igen?Ez így szokott lenni másoknál, de nálad az egyes szám újdonság.
-Igaz.Szóval van két nő...
Ez már közelít.
-És mi a probléma? Ez nem lehet gond! Nekem egy sincs.
-Na ne szórakozz! Ez most tényleg gáz.
És egy laza mozdulattal elém tolta az asztalon heverő Piros Mogyorós csokit,mintha ez a gesztus mindent világossá tenne.
-Talán valamelyik nem szereti az édességet? Egyik sem szereti? Mindketten akarták a csokit,de neked csak egyre volt suskád? Vagy te vagy oda a Mogyorósért,de csak az egyiktől kaptál?- találgattam -Válaszd a csokis csajt, az mégiscsak édesebb!
Már olvadozott a kezemben, mikor észrevettem a csomagoláson egy telefonszámot és a jól ismert macskakaparással odavakarva: "Vártalak".
-Mondtam, két nő van!- erősítette meg az érthetőség okán -Az egyikből most lábalok kifelé...
-Ő a csokis?
-Nem! A csokisba bele se lábalhatok. Egyebekről nem is beszélve!
-Tehát nem Piros rajongó?
-Ha csak ennyi lenne,vettem volna Milkát, de az igazság az, hogy már akadt neki édesség-beszállítója.
-Na'sasztán! Adj jobb ajánlatot és céget vált. Ez így megy mostanában.Nem hallottad? Piacgazdaság van.Vagy mi a lépfene.
-De az ő cége kizárólagosságot élvez.
-Akkor te itt nem fogsz élvezni!
-Útszéli barom! Szarban vagyok, te meg itt szóviccelsz velem. Fél órája sincs, hogy megtudtam és most se előre, se hátra. A cigim is elfogyott. Adj már egyet! Az egyiket hagytam elmenni, a másik meg nincs is. Pedig mióta először rámnézett, tudtam, nincs kedvem elveszíteni!Hogy lehettem ekkora ökör! Csokit az ajtaja alá a telefonszámommal. Ezt is csak én...Aztán jön kézenfogva az emberével. Égtem, mint a benzines rongy. Alig tudtam kivakarni a küszöb mellől azt az átkozott masszát, nehogy észrevegyék.Soha többet a közelébe sem...
-Nem változol! Mindig ilyeneket fogsz ki. Vonatok jönnek, mennek, ez meg itt egy holtvágány.Tolass vissza és el innen.
-Már megyek is , csak ezt megiszom.
Kiitta a maradék jegessé alakult kávét és elindultunk a főutcára
-De mégis mit tegyek? Mondj valami okosságot!
-Mi a francot?! Úgysem hallgatsz rám.Különben sem ismerem a gárét és tudod, én elvagyok magamban.
-Ha ismernéd, ha láttad volna, te is feladnád az agglegény életedet.
-Az a nőnemű izé még nem született meg, aki miatt...de ha meggondolom...tudod mit, ha olyan fontos neked,mutasd meg, hadd alkossak objektív véleményt az ügyedben.
Barátom elmosolyodott és egy szabályos hátraarccal visszaráncigált az ominózus kirakathoz.
-Bábu előtt, vagy a bábu mögött?
-Hagyd már a Gyaloggaloppot! Hát nem észtvesztő!?
-Bájos.
-Csak ennyi,bájos? Kozmikus! Angyali!
-Egy foglalt angyal.Különben az angyaloknak nincs nemük, a te égi tüneményed pedig szemmel láthatóan nő. Ez tény. A tények, mint tudjuk...
-Tudom, makacs dolgok.Akkor sem kéne többet idejönnöm.
-Dönts már végre! Szarj, vagy szállj le a biliről,mert nekem erre nincs időm.
-Nem tudom, de valami azt súgja...
-Ha igazán szükséged van a barátságára, tedd parkolópályára a hormonjaidat, holnap menj be hozzá, kérdezd meg tőle, szereti-e a Piros Mogyoróst.


Azóta csak egyszer láttam a barátomat,hétköznap, délidőben kávézott az ő angyalával.
Ezek szerint a csaj szereti a Pirosat.
Elsétáltam mellettük egy régi rockot dúdolva. " A nő a férfi legjobb barátja!"

Ezt a sztorit szántam szülinapodra.Ha tetszett, ha nem, őrizz meg jó emlékezetedben!

U.I.:A történet szereplői kitalált alakok, a képzeletem szülöttei. Ha mégis felfedezel némi hasonlóságot a való élettel, az talán nem a véletlen műve.