4.

A miniszterelnök sokadszorra hívatta magaelé a pénzügyminisztert, de az eszmecserétől nem lettek okosabbak. Ekkor valaki súgott nekik. A megbeszélés hevében mintha azt a suggalatot hallották volna, hogy miért nem hívatják maguk elé a Józsibácsit. A miniszterelnök azonnal kiadta a parancsot, hogy teremtsék elő és állítsák a színe elé Józsibácsit az aranytojást tojó tyúkocskával együtt. Pillanatok alatt ott is termett Józsibácsi a tyúkocskával.

–Isten hozta minálunk!–fogott vele kezet a miniszterelnök. Remélem, tudja, miről van szó? Az úton már ismertették a titkáraim magával a tényállást. Szóval, van valami tippje?
–Nézzék, nekem van ez a tyúkocskám, ez naponta tojik egy aranytojást. Arra elég csak, hogy a környékemen élő szegény embereket támogassam. Itt nagyobb volumenben kellene gondolkodniuk. Évi 360 aranytojással nem lehet az ország szekerét kihúzni a bajból.

–Az isten szerelmére ember, éppen ezért hívattuk magát a színünk elé. Úgy tudjuk, hogy vannak kapcsolatai. Nem tudnánk hasznosítani és elérni, hogy megteljen a kincstár.
–Nézze miniszterelnök úr, ehhez én kicsi vagyok. Segítséget kell hívnom, ha megengedik. Pardon, bocsánat– Mondta és egyet bucskázott a fején át. Rögtön ott termett a két kanördög.
–Mit parancsolsz, kedves gazdánk?
–Nagy baj van cimborák: szarban van az ország. Üres a kincstár, megkéne tölteni.
–Csak ennyi a baj! Az ördög csettintett egyet és máris ott állt az asztalon egy aranybolyú.

–Csak kérnetek kell és ontja a valutát.–mondta és a pénzügyminiszterre siklott tekintete. Az pedig a borjú elé lépett és egy milliárd Eurót kért tőle. A borjú eltátotta aranypofját és csakúgy hullottak belőle az eurók. A pénzügyminiszternek megköszönni sem maradt ideje. Az egyik kanördög az ölébe kapta, lehúzta a nadrágját, és a térdére fektetve megbillogozta. A pénzügyminiszter úgy ordított, mint egy marha.

A kanördög így szólt a fenekén csúszó, átkozódó miniszterhez. Most már örökre elkötelezted magadat az ördögnek. Ha valami kérésed lesz ezután, csak egyet bucskázzál a fejeden át, és máris megjelenünk. Kirángatjuk neked az ország szekerét a bajból. –mondta az ördög és mindketten eltűntek, mint Kossuth a ködben.

Nagyon megörültek a miniszterek ennek a pénzfejési lehetőségnek, és most már elhanyagolták a pályázatokat. Minek veszkődni velük, mikor annyi Eurót hívnak le a borjú által amennyit, csak akarnak. Lett is nagy ünneplés, dinom-dánom. Az egész testület, a minisztertanács, élén a miniszterelnökkel hétnapra szóló vigasságot rendezett munkatársaiknak.

De hát a jó hír lepkeszárnyakon száll. Eljutott az aranyborjú híre az Unióba is. Felszólították a magyarokat, hogy osszák meg velük ezt a pénzszerzési forrást, különben kizárják őket az Unióból! Főtt a feje a miniszterelnöknek, mit lehetne tenni, hogy a kecske is jóllakjon, meg a káposzta is megmaradjon. Ekkor úgy döntött, hogy az ördöghöz fordul segítségért. Hívatta Józsibácsit, hogy hozza össze őt az ördögökkel. Józsibácsi sietve jő, és belépve lekezelnek egymással. A miniszterelnök azonnal a tárgyra tér.

–Józsikám, nagy baj van. Csak a te segítségeddel tudjuk ezt megoldani. Nézd, az Unió sarkall bennünket, hogy adjuk ki nekik az aranyborjút. Én viszont ezt nemzetárulásnak tartanám. Valami más megoldásban kell gondolkodnunk.
–Ferikém–csak így per Feri– lenne egy megoldás: összehozlak a kanördöggel. Ő biztosan segít, de ennek ára lesz! Örökre lekötelezed magad Belzebubnak. Vállalod így is?
–Vállalom hát! A karrierem érdekében mindenre hajlandó vagyok. Azt se bánom, ha az ördög köti meg a nyakkendőmet!

Józsibácsi látva ezt a nagy elszántságot, egyet bucskázott a fején és máris ott teremett a két kanördög.
–Mit parancsolsz kedves gazdánk?
–Nem parancsolok, csak kérek. Hallgassátok meg a miniszterelnök urat és teljesítsétek a kérését! –A miniszterelnök első döbbenetéből magához térve dadogva vezette elő a témát.
–Tisztelt uraim, az Unió szarban van! Ki kellene terjesztenünk áldásos tevékenységünket Európára is. Ki kell lépnünk kies hazánk korlátiból.

–Az a kérés, hogy oldjuk meg az olajválságot! Az olajárak az egekig szöktek. Az arabok elszemtelenkedtek. Úgy ülnek az olajon, mint kotlós a tojásokon. Lehet erre valamit kitalálni?
–Lehet, de ennek ára van.
–Állok elébe.
A két ördög fogta a miniszterelnököt. Lehúzták a nadrágját az ördög tüzes billogjával, megbillogozták alfelét. Mondanom sem kell a miniszterelnök úgy visított, mint a fába szorult féreg. Miután lecsillapodott és szepegve tapogatta égő valagát, mint egy kisgyerek a verés után az ördög így szólt hozzá.

Mielőtt elindulnál Brüsszelbe, bucskázz egyet a fejeden át. A pokolban találod magadat. Ott minden segítséget megkapsz. Kész projekttel vár maga Belzebúb, melyet a rendelkezésedre bocsát. –befejezve mondókáját, mind a két ördög eltünt, mint a kámfor.

5.
Így is tett a miniszterelnök. Bucskázott egyet a fején és máris a pokolban találta magát. Belzebub és Lucifer már várta.
–Nos, mi az óhaj? –kérdezték tőle, egymás szavába vágva. A miniszterelnök előadta az országnak és Európának, az olajválság miatti sanyarú helyzetét.
–Erre kérnék frappáns megoldást ördöguraim!
–Csak ennyi a baj?
–Nem elég ez uram?

Belzebub csettintett egyet és máris a hatalmas olajtengert varázsolt az alföld alá. Lucifer sem akarván kimaradni a buliból,ő pedig a Dunántúl alá gáztározót varázsolt. Miután befejezték a varázslást a miniszterelnökhöz fordultak.
–Csak be kell csatlakoztatnotok az üresen hörgő olaj és gázvezetékeket a csapokhoz. A csap kulcsa mindig a miniszterelnöknél lesz. Ha csettint egyet, leállíthatja egész Európa energiaellátását. Magyarország kulcspozícióba kerül.
–Van még valami kérésed?

–Uram, ha összecsapnak a kormány felett a hullámok, és ennek ellenére is megbukunk, nem tudnál kibrusztolni nekem a Kovács helyett egy energiaügyi mininiszteri állást Brüsszelben?
–Kérésed parancs!–mondta Belzebub és a két kanördög megragadta, lehúzta a nadrágját és a meztelen fenekére, égette a billogot. Mondani sem kell, hogy úgy vonyított a miniszterelnök, mint a kutya.

Így beavatván visszarepítették az országházba. Első dolga volt magaelé rendelni az energia minisztert és kiautózni vele a gáz, és olajtengert megszemlélni. Valóban elkészültek a becsatlakozók a csonkokra és áramlott az olaj nyugat felé. Ezt a hirtelen ölünkbe hullott gazdagságot meg kellett ünnepelni. Ünnepi ülést hívtak össze az országházba. Ott volt mindenki, aki számított akkoriban. Halomban álltak az Euró kötegek az asztalokon. Aranytojásokat szervíroztak desszertként és körbetáncolták az aranyborjút, meg a kendermagos tyúkocskát.

Tószt követett tószt. Mindenki a miniszterelnökről zengett dicshimnuszokat, hogy kihúzta az ország szekerét a bajból. Már olyan hangok is elhangzottak, hogy fel kellene terjeszteni az Unió elnöki posztjára. Itt tartottak benn. Kinn pedig a Kossuth téren hatalmas tömeg lincshangulatban követelte a kormány lemondását. Az egyik honatya kinyitotta az ablakot és behallatszott az elégedetlenkedők kántálása.
–Munkát, kenyeret, az uraknak kötelet!
–Csukd be gyorsan!–szólt rá a miniszterelnök. Fülemnek kellemetlen-e zaj. Miután becsukódott az ablak tovább folyt benn a mulatozás. Mindenki előtt Euró milliárdok tornyosultak és a pityókás honatyák aranytojásokkal hajigálták egymást.

A mulatozás csúcspontján a tömeg betörve a nagyajtót, bezúdult a terembe. A miniszterelnök kétségbeesésében bucskázott egyet a fején át és máris ott állt a két kanördög. Kérdezik tőle.
–Mit parancsolsz kedves gazdánk?
–Vigyél minket a pokolba, még ott is jobb lesz nekünk, mintha a tömeg prédaivá válunk.
–Kérésed parancs.–mondta a kanördög és csettintett egyet. Abban a pillanatban kifordult a tér és az összes honatya a pokolban találta magát. A berontó tömeg vasvillával hányta széjjel a levegőbe az Euró kötegeket. Vitte, aki érte. A nagy rablás közepette észre sem vették, hogy megnyílt alattuk a föld és Országházastól együtt a pokolba süllyedtek…