Jöttek s mentek a hónapok
S te elmaradtál.
Szívemből lassan kifakul arcképed
Lassanként minden elmosódik.
Elsuhant a hangod
S nem mentem utána.
Ma már nyugodtan ejtem ki a neved
Már nem reszketek, ha tekinteted látom
Már tudom, egy voltál a sok közül
Az ifjúság bolondság, ó de mégis
Nem hiszi szívem, hogy ez hiábavaló volt.
S ne hidd, ne hidd, hogy elmúlt.
Szívemben örökké élni fogsz
Te fogsz örökre uralkodni szívemen,
Mert te vagy életem értelme.
Örökké a rabod leszek, Edina.