3.
Ettől a naptól kezdve igencsak megnőtt Józsibácsinak és Börcsöknek a becsülte. A kendermagos tyúkocskának, önitatóval és önetetővel kombinált külön ketrecet eszkábolt. A falusiak sorban állnak a nekik járó aranytojásokért. Vitték pokolbéli jussukat, mint a cukrot. Jól jött ez a kis kárpótlás mindenkinek. Azzal sem törődtek, hogy ezzel örökre elkötelezték magukat az ördögnek.

Börcsöknek is felszökött az árfolyama. A híre eljutott a szomszéd falvakba, sőt még a másik megyékbe is. Sorban álltak nála és hívták magukhoz, ugyan találna ott is egy-egy döglött hattyút. Hozták-vitték. Börcsök találékony ember volt. Járta a folyópartot, olykor csónakba ülve is bóklászott. Aki keres az, pedig talál. Mindig volt neki tartalékban egy-két beteg, vagy döglött hattyúja. Szépen hozott a konyhára ez a gazdaságos tevékenység. Tellett a gyerekeknek ruhákra, cipőkre, divatos cuccokra a nagylányoknak, új kocsira a vőnek.

Csak egy gondja volt:a tehén kapacitása véges volt. Napi húszliternél nem adott több tejet. Egyik reggel így fohászkodott magában. „ó, bárcsak kiapadhatatlan lenne ez a tehénke, annyi tejet adna!” Fohásza megértő fülekre talált. Kegyetlenül elkezdett égni a valagán a billog helye és pillanatok alatt előtte termett a két kanördög. Meghajoltak előtte és megkérdezték tőle.
–Mit parancsolsz édes gazdánk?
–Háát, szeretném, ha a Riska sose apadna el, annyi tejet adna!
–Kérésed parancs! Mondták neki és csettitettek. A Riska tőgye akkorára duzzadt a teménytelen tejtől, hogy úgy bőgött a feszülő tőgyek miatt, mint a marha.

Szalad a tyúkólból, éppen a tojásgyűjtéssel bíbelődő élete párja azonmód, szalmával telitüzdelt hajjal. Nézné, mi baja a Riskának, hiszen az elébb fejte meg? Mikor meglátta a tejtől duzzadó tőgyeket, elkezdte hányni magára a kereszteket. Így óbégatott.
–Hé,apjuk,mi a fene leli ezt a jószágot?
–Mi lelné, biztosan elfelejtetted megfejni asszony! Kapjad a zsétárt, azt üljél alája! –Juliskanéni nekiállt Riskának. A tej csak nem akart szünetelni. Az ördög oadúgta Börcsöknek.
–ha nem akarsz több tejet, csettints egyet! Ha többet akarsz, csettints kettőt!–Börcsök csettintett és elapadt a Riska teje. Mielőtt megkönnyebbülten felsóhajthatott volna az ördög máris lábaközé fogta, húzta le a gatyáját és fektette a térdére. Újfent megbillogozta, de mostmár a másik seggit is

Börcsök ordított, mint a marha. Az ördög így vigasztalta.
–Viseld ezt a kis kellemetlenséget, azért amit cserébe kaptál. Így rójuk fel a feladataidat. Már két lerovandó hálával tartozol Belzebubnak. Ha szükségünk lesz rád, elkezd égni a segged partja, és azonnal bucskázni kell a fejeden át. Akkor ott termünk melletted és megadjuk az újabb feladatot számodra. Ha teljesítetted, akkor az egyik billog helye eltűnik… –mondták kajánul vigyorogva és egyet bucskázva a fejükön, eltüntek a semmiben. Börcsök még borogatta egy-két napig az égetően sajgó alfelét, aztán elfeledkezett az egészről. Riska pedig kifogyhatatlanul ontotta a tejet a családnak. Lassan a fél falut ők látták el tejjel, vajjal, túróval.
Az asszonynak volt miből vásárolgatni a gyerekeknek.

Történt egyszer, hogy ott fönn is felfigyeltek rájuk. A hírük eljutott a, Minisztériumba is. A Miniszterelnök éppen a konvergencia programon rágódott. Sehogyan sem tudta beadagolni a népnek, hogy milyen jó lesz nekik, ha levágják az összes baromfiakat, aztán meg a sertéseket, marhákat. Nem kell velük bíbelődni az Unió, pedig fizet minden egyes kivágott állatért, mint a köles.

Az ellenzék azonban gyanakodott. Kérdezgették egymástól, hogy ugyan kinek a zsebibe folynak be azok a segélyek, kompenzációs, kártérítési összegek? Szerettek volna tisztavizet önteni a pohárba. Hatpárti egyeztetésre ültek le a miniszterelnökkel és a mezőgazdasági miniszterrel. Egyre-másra szegezték nekik a kérdéseket.
–Mennyi az eddig befolyt összeg? Hogyan oszthatnák el a pártok egymás között. –kérdezték jobbról is meg balról is. A miniszter dadogva magyarázkodni kezdett. Úgy csűrte-csavarta a szavakat, mint mosónő a kapcarongyot.

–Hát hogyan, na hogyan? Ez számítás és nézőpont kérdése. Jut is, marad is. Minden párt megkapja a jussát, attól függően, hogy mekkora a sullya a parlamentben. Na, értitek már?
–És, mi lesz a gazdákkal, mit kapnak ebből a parasztok?–okoskodik a búzaégető Karsai.
–Hát, nahát, hogy mi is? Megvan: amit Bugi a tapasztásért! –vágta ki magát a kutyaszorítóból a miniszter.
–Az, mit kapott, kérdezik innen is-onnan is felajzva.
–Megmondom nektek őszintén: lófaszt a seggibe! –lett nagy hangzavar, kiabálás. Asztal csapkodása, egymás szidalmazása. Már, már egymásnak estek a honatyák, amikor kinyílt a terem ajtaja és Börcsököt hozták be a teremőrök.

A miniszterelnök elébe sietett és lekezelt a remegő lábakkal citerázó emberke előtt. Az asztalfőre ültette és bemutatta a jelenlévőknek.
–Ime, itt áll előttünk a nagy problémamegoldó Börcsök úr. Úgy hallottuk, hogy sikeresen elrendezte a baromfiak sorsát. Ahol nem találtak fertőzött tyukokat, oda is eljuttatott egy-két döglött hattyút. Így kell ezt csinálni uraim! Nos, lehet tőle kérdezni, tanácsokat kérni. Mindenre talál megoldást ez a szemfüles gátőr. A pártvezérek, miniszterek összesúgtak egymás közt és a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter kért szót.

–Nekem az volna a tiszteletteljes kérésem, hogy a marhák kivágását kéne felpörgetni, mert amig egy marha is van az országban, addig nem fizet az unió kivágási pénz. A parasztok ellenállnak, nem hajlandók önként kivágni a marháikat. Erre varrjon gombot a Börcsök úr. –Börcsök ráncolta a homlokát, mit is kellene tenni, hogy ez a probléma megoldódjék. Nem jutott semmi az eszébe. A billogok viszont elkezdtek égni a valagán. Mit tehetett, bucskázott egyet a fején és máris ott állt a két kanördög a teremben. A honatyák se köpni, se nyelni nem tudtak a meglepetéstől.

A kanördögök behízelgő hangon felvezették a dolgokat.
–Uraim, első teendő a Börcsököt kinevezitek miniszternek. Aztán a többit rá kell bíznotok! Hamarosan rege-marha kórral fertőzött döglött teheneket fognak találni a gazdák a legelőkön. Úgy vagdossák le a bepánikolt parasztok a teheneiket, mint egy csirkét! Pár héten belül megoldjuk ezt a problémát. Na áll az alku uraim?

–Hát, ha ez ára, én szívesen lemondok a posztomról. Állt fel a mezőgzdasági miniszter.
–Én pedig ezennel kinevezem mezőgazdasági és élelmezési miniszterré Börcsök urat! –mondta a miniszterelnök.
–Az ördögök elkapták Börcsököt és egy harmadik billogot is a valagára sütöttek. Aztán ahogy jöttek el is, tűntek. Börcsök elfoglalta a miniszteri posztot és belevette magát a munkába. Egy hónap sem telt bele,a tehenek úgy hullottak, mint a legyek. Hamarosan megérkeztek a segélyek és azon melegiben széjjel is osztották maguk között a honatyák. Börcsöknek igencsak megnőtt a respektje.

Igenám, csak nem volt ez az ő világa. Igencsak kívánkozott haza a gátőrházba. Levezényelte még a sertéspestit. Sikeresen kipusztította a sertésállományt. Megkapta a legnagyobb kitüntetést és leköszönt a posztjáról. Így szólt a miniszterelnökhöz.
–Miniszterelnök úr, szeretnék visszatérni az eke szarvához, azaz a gátőrházba. Elvégeztem a munkát, kérem az elbocsjtásomat.– a miniszterelnök kicsit tétovázott és megtalálta a megoldást.

–Idefigyeljen Börcsök úr. Megegyezhetünk. Teljes miniszteri fizetéssel nyugdijazzuk, szolgálatainak elismerése érdeméül. Egyet kérek öntől: ha az ország újra szarba lesz, akkor reaktiválhassuk.
–Oké! Megígérem, ha a sors úgy hozza, állok a gátra, s kivezetem a viharból az ország hajóját.
–Mi pedig arany betűkkel írjuk be a nevedet a dicsőségkönyvbe! Proszit!–mondta és koccintásra emelte a poharát a miniszterelnök. Miután megitták a pertut, csókot váltottak.

Börcsök hazatért övéihez. A nép pedig hízott a lengyel, holland, belga húsokon, az albán tejen és vedelve az orosz vodkát kiokádta magából a felgyülemlett keserűséget. Munkanélküli segélyen tengődve ődöngtek a bevásárlóközpontokban bámulva a sok csábító árucikkeket. Megvenni már nem volt pénzük, hiszen a segélyekből éppenhogy a túlélésre tellett. Ez a nagy pénztelenség elkeserítette a kormányfőt és pénzügyminisztert okolta mindenért. Miért nem feji jobban az Uniót? Még a végén fizetésképtelen lesz az ország. Üres a kincstár. Valamit tenni kéne, de mit!