Hol volt, hol nem volt, de, sajnos, amikor látszólag volt, valójában akkor sem az volt, aminek lennie kellett volna, egy különös föld: a Csodareformok Földje.
Lakói életükben három részre oszlottak, amíg oszlani nem kezdtek: csodareform-csinálókra, csodareform-várókra, valamint immár semmit se várókra. Ám ez utóbbiak hiába, hogy semmit sem vártak, azért kapták, amit nem vártak, nagyon is!
Kiment az egyik Főcsodareformer külföldre, közpénzen, majd bejött belföldre, közpénzen, és hazahozta a Csodareformötletek egyikét, közpénzen. Külföldön ugyanis azt látta, hogy az egészségügy ott is ügy, mivel nem egész, ebből született a Nagy Reformgondolat: nálunk meg kell tizedelni. Megtizedelték, ám ez sem használt, talán azért is, mert már erősen elhasznált volt. Felújításra viszont nem volt pénz, csak Csodareform-tervekre, azokra viszont bőven, közpénzből. Naná! Ki az a hülye, aki Csodareform-tervet magánpénzből finanszíroz?!
Kiment a másik Főcsodareformer, külföldre, közpénzen, ott fejébe tették a csodabogarat, hogy ennyi, meg ennyi gyerekre nem kell annyi, meg annyi tanár, különös tekintettel bizonyos hátrányos helyzetű etnikai népréteg gyereknebuló-táborának előnyös helyzetű iskolaszorgalmára, így meg lehet előzni az előnytelen mondás érvényesülését: "Sok bába között elvesz a gyerek." Sőt! Ha nincs oktatóbába, akkor - legalábbis a mondás reformalkalmazása szerint - a gyerek nem is veszhet el, mivel a semmi tanárbába, az már igazán nem sok. Meg is született az Oktatáscsodareform-terv, közpénzen. /A "Nemzeti Kerettanterv" már megvolt, ha elkészül a keret, bele lehet tenni Korunk Festményét. Én ugyan Korunk Hősét tenném bele, de ismeretes különc ízlésem./
No és kiment a Nagy Fő-főcsodareformer külföldre, közpénzen, nézegetni a démosz gráfiáját, meg bárcicaélményekkel gazdagítani saját biográfiáját, közpénzen, oszt' hazajött belföldre a Nagy Felismeréssel: ha kevesebbszer szülnek a nők, kevesebb lesz a gyerek. Értékes megállapítás ez, elismerendő, de az illetékeseknek már családígérgetésre se tellett, ami a lelki államkassza-szegénység mélypontja /no és mindig akadnak idióták is, akik komolyan veszik azt, amit a politikusok mondanak, nem restellik megkérdezni, hogy hová lett a tavalyi hó/. Ám így is szép Népességnövelőcsodareform-terv készült, közpénzen. Ki is nyomtatták, sokmillió példányban, közpénzen. Buzdító soraiból ki kell emelnem Nyala Balambér, a Nagy Csodapiac-költő szép versét, amely így kezdődik:

" Mici, Kati, - ne ülj tétlen!
Tedd a dolgod, - és szülj szépen!
Ha majd százat lép a gyerek,
örömkönnyes lesz a szemed!
Mikor könnyed elpárolog,
ígéretünk kapod, kapod!
No és ha jön ismét könnyed:
ingyen kapsz egy BABAKÖNYVET!"

Jó élni a Csodareformok Földjén? Hát, ahogy vesszük... Napjainkban, ha Libanonhoz hasonlítjuk, ahol liba non, ezzel szemben bomba yes, tűrhetetlenül ugyan, de, relatíve, tűrhetős...
Egyesek szerint, - de ezek az eretnek bölcselők nagyon-nagyon kevesen vannak! - a Csodareformok Földjén csodareformok tervei előtt inkább gondolkozni kellene, csak úgy közönségesen, csodák nélkül, egyszerű, köznapian /de nem reformköznapian!/ józan ésszel... Hát, kérem, ha egyszer e Földön rájuk hallgatnának, az lenne ám Csodák Csodája! Óz-zal, meg őzzel!
Ilyen csoda, persze, nem lesz. Maradnak a Reformcsodák, azok, kérem, nagyon hatásosak. Ha a mondás szerinti három napig tartanak is, a nép akkor is legalább három évig nyögi ezeket. Az újabb Reformcsodáig...