Az ajtóban
látom az üveget,
s az üvegen az apró fényeket.
Nézem őket,
irigylem őket,
hogy olyan színesek,
hogy olyan szépek,
csak szótlanok,
hiába csapom be az ajtót.
Az ajtóban
látom az üveget,
s az üvegben egy egész világot,
ebben a világban
mozog anya és apa.
Megtaláltam az érzést,
megfogtam a kezét...
De nincs is keze!
Ezért bokán rúgom!
De nincs lába.
Az ajtóban
látom az üveget.
Apa üveges,
de benne nem látom az üveget,
az áttetsző világot,
a megannyi színes fényeket,
pont azt az érzést.
Az ajtóban
látom az üveget,
dörömbölök rajta,
berúgom, mert irigylem,
az apró hülye fényeket.
Vérzik a kezem és a lában.
Hát vérezzen!

Bp., 2004.03.06.