Elveszett hangom száguld az éj leple alatt,
belésikoltok a néma csendbe- s omlanak Falak-
körülöleli az égre nyújtózó nyárfákat,
s a porban kirajzolódik egy sötét alak.

Minden hallgat. Haldoklik a tél, olvad vízzé
a hóember. Az élet átalakult egy ízzé
s tablettaként nyelem le. Holnaptól nem kell szednem.
Mondd! Sikerül-é pirula nélkül túlélnem?

Túlélnem azt, mibe mondták már beléhalok!
Mért hiszem, hogy ez az egész egy Átok? Átok,
mely körülöleli az égre nyúló karjaim,
leszaggatja fámról leveleim, álmaim...

Elveszett hangom száguld az éj leple alatt,
sikít a csendbe, hogy ledöntse azt a Falat,
mi megfojtja merengő álmaim, a peremén
állva létemnek. Ver Sorsom. Őt is verem én!

Bp., 2006.02.18.