még fáj az érintésed,
ajkad csókja újra álom.
képzelt szavaiddal szeretkezve
sohasem volt jövőnk látom.
nem lettél szeretőm,
társam vagy mester.
mert az vagy ami én..
csak egy önző ember.
de lettél hit,életre kelt fohász
felszabadult szenvedély,
lüktető magány.
megölsz, hogy teremthess,
vérző sebeket égetve belém,
hazudom még, isten vagy,
így térdre, hiába rogyok eléd.
minden oltár leomlik egyszer
imába halnak a szavak
szeretlek, de elmegyek
hogy te örökre megmaradj.