Ismerős levegőt simít kezem,
Ismerős a testnek leheletem,
Szerelmes szavakat suttogok füledbe,
S te szorítasz magadhoz, mintha ez olyan megszokott lenne,

Telnek a percek egyre gyorsabban,
Szaporodnak a cseppek hátad hajlatában,
Szemedbe mélyed lángoló tekintetem,
Ölelj még, ölelj Kedvesem!

Csókold le ajkamról a keserű hétköznapokat,
Simítsd le testemről a fájdalmas harcomat,
Érints meg újra és újra,
Minden idegszálammal érzem, amikor ujjait fürtjeim közé fúrja,

Körmöm húsodba állítom,
Testedben a tüzet egyre csak felszítom,
Lüktetünk együtt, míg az egekig érünk,
S mint a vadak, soha sem pihenünk,

Mozgunk, a végtelenségig,
Míg az utolsó fény testünkben ki nem huny,
Magamhoz szorítalak, érzem itt a vég,
Tedd amit kértem, még egyszer még!

Elernyedt karcsú testtel karjaidban lel a reggel,
Csak a Nap lesz, ki reggel felkel,
Egy barna s egy fehér test érzéki elegye,
Együtt sétáltak át a végtelenbe.

2006. augusztus 06.