Hosszú-hosszú idő telt el kedves Naplóm, régen nem róttam beléd soraim. Napjaim monoton, eseménytelen mivolta depresszív hatást gyakoroltak rám. Felkelés mély, nyugodt álomból; bőséges, változatos étkezés napjában háromszor, négyszer; napfürdőzés a kertben; csavargás esténként a haverokkal....Unalom volt a köbön!!!De végre tegnap történt valami! A komornáim, Pirike és Jenő lázas tevékenykedésbe kezdett a hátsó kertben. Mini medencét készítettek, tágas kifutóval. Mászófát, játékokat helyeztek el mindenfelé.MÁR MEGINT KIT VÁRNAK?!! - Jogos a kérdés, azt hiszem. Megint valami aprórágcsáló érkezik, hogy bosszantsanak vele. "NE FALD FEL", ÁLLATOK EGYIKE....Ha megint ez a helyzet, én világgá megyek ... Aztán sírhatnak "Jaj, Apukám, oda van a mi drága Félixünk! Mi lesz így velünk? Az élet sivár pusztaság nélküle....." Majd sírhatnak!!!Ma délelőtt furcsa zajra ébredtem a hátsó udvarra néző ablak párkányán.Valami megfogta a fülem! Apró, emberszerű "kezével" húzkodta, nem zavarta,hogy én is ott vagyok! Rögvest felpattantam, szőröm felborzolva, felkészülve a legrosszabbra támadni készültem... S ekkor megláttam....EDÉT. Mackóra emlékeztető bumfordi kis lény ült riadtan velem szemben. Apró teste remegett, fekete maszkos pofájából a félelem ellenére is kíváncsian csillogó gombszemek bámultak rám. Feltört belőlem a nevetés a gézengúz ábrázat láttán. Majomszerű vékony test, háromszögletű hegyes fülek, legalább tízcentis bajuszhegyek, lompos, tömzsi farok. Beszélgetni kezdtünk. Kiderült, hogy Ő egy MOSÓMEDVE. Gyakran látható állatkertekben, cirkuszokban, és sajnos a préméért is farmokon tenyésztik. A cirkuszt utálják. Azért kerülnek oda, mert intelligensnek mondhatók,könnyen, nagyon gyorsan tanulnak meg mindent. Eredeti élőhelye Észak-Amerika. Szereti az erdős, bokros vidékeket. Megtelepedett már a kertvárosokban is.Edével nagyon jól megvagyunk. Jogos a kérdés, miért nem ettem már meg? Nosneked kedves naplóm elárulom, hogy megkedveltem új lakótársamat!!! FÚJ,elképesztő, hogy ilyet képes voltam leírni!! Én és egy rágcsáló, minthaverok! Na ezt sem verem nagy dobra.Gyakran figyelem az apróka állatot. Furcsa kis szerzet. Szórakoztat, ahogymindent amit talál a medencéjében, megmos. Élvezettel kukázik. Imádja akonyhai maradékokat! Gyakran beszökik a lakásba. Nincs számáramegmászhatatlan polc, vagy ruhásszekrény. Csillapíthatatlan kíváncsiság hajtja: ügyes kis kezeivel szétszed, lebont, kibelez, tönkretesz mindent, amihez hozzáfér. Gyakorlatilag mindenhez hozzáfér! Egyszer a szomszéd kutya kergette hazáig. Kiderült, hogy ellopta a kutyaeledelt. Nagyon ízletesnek találta...Tetszett a kutya, a buta kutya bamba ábrázata.... Vannak még apró örömök!Nos ennyi elég Ede barátomról. Örülök, hogy itt van.Na de annak örülök a legjobban, hogy magamat láthatom, ha a tükör előttvonulok... Mert mihez kezdene a világ macskák nélkül. Főleg becses személyem nélkül...? Ennek taglalására öt napló is kevés lenne! Röviden annyit: szép is vagyok, tökéletes, okos, intelligens, szeretnivaló, bűbájos. S legfőbb erényem a szerénység! Ugye így van Napló?!