Egyszer olvastam Haufftól egy nagyszerű novellát, egy zseniális pénzcsináló fiatalemberről. Jud Süssnek hívták. A Würtenbergi herceg barátságába férkőzve, elhitette vele, hogy trükkjeivel gazdaggá teszi a tartományt s a herceget. Az, ki is nevezte pénzügyminiszternek, és a siker nem maradt el. Süss hamis pénzveréssel, különböző pénzügyi machinációkkal, rafinált adónemek kiagyalásával, pénzbehajtással hihetetlen gazdagságot teremtett a tartomány prioritásainak. Kitüntetésekkel halmozták el, egekig magasztalták, amíg egyszer csak más szelek kezdtek fújni, s pártfogóját, a herceget eltették láb alól.

Ezzel Jud Süss karrierjének is befellegzett. Először zsidó mivoltába kötöttek bele volt cinkostársai, majd az összes gazdasági manőverekért, csalásokért őt tették felelőssé. Pedig ő csak a kiagyalója, s nem a végrehajtója volt a galád tettnek. Természetesen, hogy mentsék a bőrüket addigi haszonélvezői, adósai és cinkostársai, börtönbe juttatták. Ketrecben kiállították a város főterén, és a lakossággal megköveztették...

Hogy miért beszélek most erről? A mai magyar politikai és gazdasági mocsár bűzének orrfacsaró szagától bekáfolva tolul fel bennem Jud Süss emléke. Ha ebből a történetből egy színdarabot írnék, és azon törném a fejemet, hogy kikre osztanám Jud Süss szerepét, igencsak bajban lennék, mert minden pártnak megvan a maga Jud Süsse. Fővédnökük, képletes értelembe vett hercegük uralkodása alatt bár inog pozíciójuk, tetteiket védnökük nimbusza elfedi.

De ezek a történetek már a múlté, feledjük el. Elhomályosítja őket a legújabb machináció. Romokban az egészségügy? Sebaj. Jön a mai Jud Süss, megalkotja a zöld könyvet, és miközben lerombolja az állami és TB által felépített egészségügyet, kihirdeti a lakosság megfejését. Bevezeti a vizit, ágy, koszt és gyógyszerezési díjat.

Nem elég, mondjam még?

Súgok ennek a modern Jud Süssnek. Idefigyelj komám! Vezessétek be, hogy minden beteg körletezze fel a szobáját, menjen át fókába és mossa fel a WC-ket, folyosókat, ahelyett, hogy az ágyán heverészne a plafont bámulva. Ha nem teszi, mert tehetlen és hálni jár belé a lélek, akkor fizesse meg a takarítási és ápolási díjat is, ha kacsáztatják, avagy pelenkázzák és tisztába teszik az alfelét.

Aztán súgok a fő Jud Süssnek is.

Komám, vezessétek be újra a szingliadót! Tegyétek mellé a kémény, az ablak, a füst, a kapuadót. Lapozgassátok a történelemkönyveket, és üssétek fel a regálék, Róbert Károly ügyes adótrükjeinek gyűjteményét. Miután sikerül elűznötök az alkotó elméket, a vállalkozókat, akkor pedig nem marad más hátra, mint széttárni a karotokat és elvonulnotok az összeharácsolt vagyonotok által vásárolt Szeshel szigeteki birtokotokra, kipihenni a nép kiszipolyozásának fáradalmait.



Mielőtt azonban lelépnétek a porondról saját költségemen, szeretnék csináltatni egy nagy-nagy ketrecet, ahova beterelve benneteket alkalmatok lenne szembenézni a népharaggal. Csak attól félek, nem tudok olyan hatalmas ketrecet készttetni, amibe a mai országrontó Jud Süssöket beterelhetnénk.