az nem fontos hogyan keveredtünk oda...csak az, hogy ott vagyunk. elbújva a világ zajától, a fák szívében...halkan szitál az eső, cirógatnak a cseppek, futkároznak levélről virágra, gurgulázva nevet a szél.nem erős és hideg, nem nem, kellemes tavaszi szellő, finom akár a damaszkuszi selyem.lassan minden mozdulatunk cseresznye illatúvá válik... és az eső csak pereg, a levelek felfogják, szinte függönyt von körénk a természet. a kert velünk éled, velünk ölelkezik...egy öreg padra telepszünk, még látszanak a belevésett szavak, karcolatok, halkan roppan, tán csak a nedves föld hallja.. ülünk egymás mellett, kezeink keresik egymást, ujjaink kutatva mozdulnak... lassan összefonódnak. hátam mellkasodnak döntöm, fejem a válladra hajtom, és két erős karod átölel, védelmezőn, szerelmezőn... hallgatom szavaid, simogatnak, álmaim mögé bújnak, érzem rezgéseid... és szinte észrevétlen ébred testünk... az esőtől ruhánk ránktapad, gőzölög bőrünk melegétől minden perc... halkan súgod fülembe vágyad, hogy kívánsz, itt és most akarsz... szád izzó vasként fonódik feltárulkozó nyakamra... láthatatlan bélyegével pecsételve. szavaid már elvarázsoltak, megsimogattak, életre hívták szunnyadó vágyam..., s most ajkaid érintése felszította a bennem nyugvó parazsat. lassan lángolni kezd mindenem... kezem arcodhoz érintem, simogatom, lágyan cirógatom. arcom hajad borzolja, ujjaimmal táncolnak a szálak. szád finoman mozdul, siklik pontról, pontra.. új és egyre újabb meglepetést okozva bőrömnek. nyelved segíti kalandozását, vállaimon csúszik érzékiséged. halkan nyögöm a semmibe, kívánlak... míg csókolsz kezed tétován útnak indul... kutatva hajlataim, lágyan furakszik átnedvesedett blúzom alá. az esőtől tapad minden, selymes ujjaid sziluettje kitekint az anyagon át... bőröd melege felitatja nedvességem, siklik minden mozdulat. megérzem akaratod, mindkét karom nyakad köré fonom, tarkódnál simogat reszkető kezem... a tiéd vagyok. ajkaid érintése körülfon, karjaid szorítása bilincs, erős és akaratos... kezeid törekednek megkeményedő melleim felé.. s akár vadász a a gyenge vadra, úgy csap le tíz ujjad. prédáját nem engedve... űzi vágyát, hallgatva lüktetve hívó szavát. ahogy megérzem első érintésed nyögve szakad fel bennem a gát... bőrömbe ég minden mozdulatod... tenyered elfedi összehúzódó bimbóim, melegük felolvasztja őket. lágyan simúlnak hozzád. ujjaid lassú, körkörös mozgása feszül rajtam.. egyre határozottabban markolsz, és én lehunyt szemmel élvezem... hátam mellkasodhoz simul, karjaid szorítanak egyre..., érzem ahogyan szenvedélyed lángol, tőlem, értem, nekem, velem... s már én sem akarok mást csak téged.. átölelni, csókolni, magamba fogadni, tested minden vágyát megérinteni, érezni, beteljesíteni... szenvedélyed lángjai közt elhanvadni... csendesen köszön ránk az alkony, együtt talál a virágzó fák alatt, egymás karjaiban szerelmezőn... halk suttogásunk, érzéseink hangjai belekapnak a szitáló esőbe.. ahogy nap narancs vére átitatja a földet, úgy itat át minket közös akaratunk... kezed kibújik rejteke alól, vállamra siklik, és magadhoz fordítasz... tenyerem ingedhez simul, térdem combodba kapaszkodik. egyik karod átölel, szorosan húz magához, míg másik tovább simogat, mellem vonalát nyaldossa ujjbegyed... aztán lágyan arcomhoz érsz... megérintve felhevült bőröm... ujjad szám húsán tétovázik, mohó csókjaimmal köszöntöm minden mozdulatát.. lassan nyakam köré fonódik nedves kezed, és húz magához.. végre ajkad csókkal köszönti ajkam.. szétárad bennem ízed, rezegve átitat illatod... akár a kiéhezett farkasok, úgy esünk egymás csókjainak, élvezettel motozunk keveredő nedveinkben... nyelved nyaldossa hörgő vágyam, karod pedig ölel, szorít, és már semmi nem számit, elmosódnak a percek, a pillanatok önálló életet élnek... testünk ismerkedik, felfedezi a másik titkait, féltett kincseit, mozdulatait... ajkad újra nyakamat köszönti, sóhajod fülembe bújik, átitatja vérem... itt lüktetsz bennem... kívánom minden mozdulatod, s te űzött vadként zihálsz karjaimban... kezem ruhádon matat, feloldva inged szövetét, a félhomályban elősejlik mellkasod... s én bőröd szirén énekét hallgatom.. elcsuklik a pillantás, látványod megbabonáz... fejem hajtom, szám alázattal kulcsolom testedre... akár a víz tükrén bukdácsoló kavics... így fodrozódik mellkasod ajkaim, nyelvem táncától. harapásom ecsetvonalát halk nyögésed jelzi, kezed hajamba túrod, így örzöd csókjaim. a fény bújik a fák leveli alá, lassan nyugovóra tér a napvilág.. huncut cinkos az éj, ránk borítja fátylát... hagyod, hogy tovább csókoljalak, simogassam reszkető tested, fejed lassan hátra hajtod, feltárulkozik nyakad, ívén csúszik nyelvem, sóhajom kapaszkodik beléd... bőröd sós íze elárasztja szám, így fürdök ízeidben.. ajkam lassan ajkadhoz ér, apró csókod át.. s szemembe nézel, izzik a vágy meleg lángoló fénnyel..., szempilláid simogatnak, miközben felemelkedsz, húzva magaddal... állunk egymás felé fordulva perceken át összekapaszkodva, karjaink ölelésre kulcsolódnak..., az es? lassan táncol a percek tenyerén.., fejem mellkasodra hajtom, lehunyt szemmel fohászkodom, ne legyen vége... csendesen suttogsz fülembe, szenvedélyed követelőzve éled, akarja a jussát... engem... lassan államhoz érsz, ujjaid megemelik fejem, s nézel rám, szemeid némán beszélnek hozzám... a szívem vad ritmusba kezd, mellkasod üteme felgyorsul... érzéseid kinyúlnak, elragadnak, elveszed, ami neked jár...a pillanatok pernyeként hullanak ránk, reszket minden cseresznyevirág... csókra nyílik érzéki szád..., s viszonzásra talál.. ajkaim fogságából nem menekülhetsz, fogaim lágy nyomokat hagynak rajta, harapásaim cirógatnak... kezed közben átkarol, útnak indul, felfedezni vonalaim... tíz ujjad kutakodva zizeg bőröm sejtjeit tapintva.. hullámokban árad megfeszülő erőd, magával ragad elsodor... tudom, téged akarlak... akarlak ízlelni, beszívni illatod, hallani gyögyöröd, látni reszkető tested, felkorbácsolni, veled átélni a beteljesedés pillanatait... már a tiéd vagyok... hagyom, tégy velem, amit akarsz... élvezem minden mozdulatod... erős akaratod. karjaimmal nyakadba kapaszkodom, átölellek és testemmel simogatlak... ujjaim hajad túrják, velünk mozdul a csend..., itt vagyunk... szám csókol, követi minden rezzenésed, bilincsként szorítasz, ujjaid feszesen símogatnak, nyaldossák derekam, lassan siklanak comjaim és fenekem felé. érzem tenyered szorítását, ernyedő, feszülő mozgását, ahogy ívén csúszik a szenvedély...arcod nyakam ívébe fúrod, csak halk zihálásod hallom, kívánlak, ezt súgom, s te csak szorítasz... talán eggyé olvadunk... kezeim lassan vándorolni kezdenek, s te engeded, hagyod, hadd kényesztessem reszkető tested... tested, mit szeretek, mit óvnék és ápolnék... most, ott, azokra az édes pillanatokra nekem adod... az enyém. kezeim már nadrágod derekát feszegetik, ujjaim tétován bújnának álá... pattanva enged a zár.. halkan serceg a zipzár... nem menekülhetsz! s érzem, már nem is akarsz... lassan feltárom tikaidat... lazul a ruha, ernyedten csúszik a föld felé... hagyod, s én akarom... a ruhadarabok hullanak, akár szélben a cseresznyevirágok... puha ágyat vet nekünk az éj..., állunk egymás előtt mezítelen, csak a csillagok fénye fed, lágy selyembe burkolva... motoz a csend köröttünk... tétován mozdulunk, tán megijedtünk... ruhánk volt végső mentsvárunk.., s hagytuk elfoszlani az illúziót, hogy csak álom marad egymásra mosolygó szenvedélyünk.. szemeidben pajkos fény csillan... s enyém cinkosan int feléd... egymáshoz lépünk, surran minden mozdulat... halkan felnevetünk, és lassan elfoszlik az idő, csak felettünk lebeg a pillanat...újra összefonódnak,... összegabalyodnak érzéseink..., leomlanak láthatatlan gátjaink... mindketten ugyanazért sóvárgunk, együtt reszket vágyunk, egymásért... csókunk vad táncba kezd... birtokoljuk mozdulataink... újra átölelsz, fejem mellkasodon pihen, élvezem kezed mozgását... míg simogatsz, lágyan harapdálod nyakam... hörögve tör elő belőlem a szenvedély.. fejem hátra hajtom, hagyom, hogy elborítsanak jeleid...már vöröslik bőröm, de te csak harapsz és csókolsz... s egy hirtelen villanás..., elfoszló fádalom... és bőröm felhasad... akár egy tű szúrása... egy csepp vérem lágyan buggyan, lassan csordul szád vonalán.. megrészegít a látvány, az íz, engem pedig felkorbácsol a soha nem érzett fájdalom... egyik karod derekamra fonódik, ostorként csattan mozdulatod. erővel szorítasz magadhoz, ívben hajlik hátam, fejem bicsaklik, s feltárulkozik megkeményedő mellem... kiéhezve tapadsz rám... csókolod és harapod húsom. akarod.. mellbimbóim összehúzódva köszöntenek, egyiket szabad kezeddel véded, másik szád oltalmát élvezi már... nyelved kedves játékra hívja... szívja, és melegíti, míg mozdulataidtól áthevül...nem akarom megállítani, nem akarlak megállítani... arcod két mellem közt vándorol, kezed tovább kutat, oly helyeket keresve, hol még nem járt... siklik, akár a fény a jégen... újra átölellek, simogatom hátad, gerinced vonalát... megborzongsz, és felnyögsz... hagyod élvezetem kiteljesedni...elszakadnak mozdulataid, már csak érintesz, szád keskeny résre nyílik, s hallgatom halk zihálásod, susogó hangod, hallgatom tested dalát... s dallamára mozdulok... kibontom magam ölelésedből... hátad mögé lépek, állok és nézem hátad, formás, kemény feneked... combjaidon izmaid hosszan elnyúlnak... akár egy nyújtózó macska... kecsesen, kényesen pihen alakod... szorosan mögéd lépek, hátadhoz simulok..hagyom, hogy melleim hátad vonalát érezzék, és te is megérezd őket... ágyékom összeránduló fenekedhez simul, érzed, akarod.. hisz én is csak rá várok.. szám csókol, kezem simogat, testem tapad... te pedig sóhajaiddal körülfonsz, és elvarázsolsz..., ujjaim rohannak hozzád, keresik mámorod.. s lassan újra szembe fordulok.. körbe járlak, akár a macska a tejet.. csak ujjaim begye ér forró bőrödhöz..., engeded... kezem szádhoz emeled, lágyan csókolod, és húzol magadhoz, nem engedve többet el.. testünk összesimul, bőrünk felperzseli a csendet... eljött az idő, hogy beteljesedjen nászunk...lassan pereg az eső, csak hull hull az ég könnye... simogat, tapogat, velünk sóhajt.. izzásod leheletként érint, combomon siklik..., szád éget, mosolyogva csókol, elborítva gondolataim... csak érezlek.., minden sejtem utánad sóvárog... elemészt a vágy... látlak, látom szemed izzását, vad szavaid, izmaid feszülését, akaratát.. nincs menekvés.. egyé forrt vadász és préda, de nem számít, ki volt az ok s, ki az okozat.. együtt, összefonódva tekeregünk, lelkünk együtt lebeg, vérünk rohan ereinkben, felperzselve medrét..., egymáshoz hajt minden hang...érzések áradnak a szélben, hallgatom halk zihálásod... s lágyan súgom, szinte csak magamnak, most akarlak... hallod szavam... mozdul tested, átkarolsz és csókolsz, úgy, mint talán eddig soha.. közben kezed táncol a pillanatokkal.. ajkad nyakamon szalad, meg meg állva megpihen pillanatra... tested vágyad feszíti, beteljesülését követeli.. ágyékod kemény, akár az acél, felajzva tépi húrjaim... szinte összerogyunk, úgy hullunk alá, megpihenni, szerelmezni cseresznyevirág ágyunkon.. ruháink békésen pihennek köröttünk, mit sem sejtve titkainkról..hanyatt fekszem, elfedve a fáradt szirmokat.. hűvösen símogat mindegyik.. mintha ezer meg ezer apró selymes ujj lenne, akaratodnak engedelmeskedve.. reszket a levegő, zizeg a csend... fölémhajolsz... karodon támasztod magad, és csókolsz, újra és újra, százszám variációt felsorakoztatva... hol apró csók csattan, hogy elnyúlik bőrömön a pillanat, hol felsért, hol simogat, hol követel vagy ad, kérdez majd felel, hol megpihen, hogy tombolhasson, vagy csak gyöngéden hozzámsimul...elfordítják fejük az öreg fák, szenvedélyünk óvja minden pillanat, itt vagy.. akarlak.. neked adom magam. szád tapad számra, szívod ajkam, nyálad csordul torkomon... édes cseppjeidből varázslat születik, már bennem ég gondolatod. megfeszülve karjaid lassan megrogynak, ahogy rám engeded magad. nem csókolsz, csak merülsz szememben, arcom nézed... vonásaim kutatod.. s közben belém hatolsz.. minden megszűnik, helyettem sikolt a csend... szétszakít büszke akaratod. s csak nézed.. ahogy mozdulataidba újra és újra belehalok.lábaim combjaidra kulcsolva fékezem iramod, karjaim nyakadra fonom. így kapaszkodva vissza az életbe. valóság vagy, érezlek, bennem lüktet testet öltött szavad. pillantásod zuhatagában fürdik arcom, csak nézel, s mosolyogsz. gyöngéd szerelem csillog körülötted. fejed nyakamhoz fúrod, perceken át sóhajod hallgatom, forró leheleted bársonyként omlik vállamon... tenyerembe fogom arcod.. kimondatlan kérdések és válaszok sokaságában hullámzik minden vonásod...igen.. akarom. csendes szavaim hömpölyögnek testeden... ajkad újra csókol, nyelved kopogtat, sürgetőn számban kutat... lágyan harapva cirógat. ujjaim gerinced gyöngyeit számolva fel és le siklanak.. s, te élvezettel nyújtózol alatta. ágyékunk együtt feszül, surlódva serceg minden pillanat. magamba fogadlak, nem engedlek.. enyém vagy! - súgom füledbe s nyakadba mélyesztem fogam. haraplak, tépem tested, akár a vadász prédája friss husát.. s ahányszor belédmar szenvedélyem, csókod a jutalmam.mozdulsz, s én követlek, adok s te elveszel. érezzük egymás minden mozdulatát, szemünkben együtt reszket a szenvedély... lassan ránkborul az éj. suttogva hullanak a fák szirmai.. betakarva izzadt testünk.. most miénk a csend, miénk minden pillanat, cseresznyeillat vigyáz ránk.. hisz a hajnal még messze... felolvadunk egymás karjaiban.