Valahol a távolban rám szikrázik mosolyod,
fellegek felett Te szárny vagy az álmomon,
fel- felszakadó sebeimre mézédes gyógyír,
szíved érez, agyad gondol, s a kezed ír,

szavaidnak árja lágy dallamokkal táncra kél,
ha rád gondolok nem lesz álmatlan az éj,
lehunyom szemeim és szemhélyamon édenkert,
a Sötétben hamvadó szárnyam életrekelt,

fekete Fénnyal ragyogok, de végre angyalként,
nap lehetek neked ott, hol az ég is kék,
patám eltünt, szarvam sehol, glóriám is helyén
s újra lantom pengetve táncolok hetykén...

Valahol a távolban rám szikrázik mosolyod,
fellegek felett szárnyalsz védőangyalom.
fel- felszakadó könnyeimre mézédes gyógyír,
s nézd! Óh, az Ördög, ez álmát még hiszi is!

Bp., 2006.08.05.