Az amerikai vad indián törzseknél dívik a Bölcsek Tanácsának intézménye. Öt évenként újra választják őket, sőt ha valamelyik elhalálozik, vagy nem jól végzi a dolgát, a következő tanácskozáson leváltják, s újat választanak helyette.
A választási ceremóniát több hónapon, heteken át tartó csicsázás előzi meg. A békepipák bódító füstfellegei közepette a törzs férfi tagjai (választók) buzgón rágják a kaktuszrostokat, hogy a közös csicsástálba köpjék, ahol a nyáluktól lassú erjedésnek indulva csicsává erjed.
A csicsarágás, köpködés, pipaszippantások közepette meghányják-vetik a stratégiát, és a többszöri csicsaerjesztési, majd ivási ceremóniák alkalmából tartott gyűlések eszenciájaként megválasztják a vének (bölcsek) tanácsát és az új törzsfőnököt.
A győztes tanácstagok és törzsfőnök aztán a közösen erjesztett csicsát bevedelve vad, mámoros harci táncba kezdenek, és árnyékbokszolás szerűen nyilaikkal és dárdáikkal hadonászva eljátsszák az általuk ígért boldog jövendő rögtönzött pantomimját.
Na, erre a csicsaköpködéses erjedésre hasonlít a most elkezdődött korteshadjáratok sorozata. Minden párt, aki számít, és aki nem számít, az is válogatás nélkül vad politikai harci táncba kezdett. Folynak a politikai csicsástálba köpködések. Erjed, fortyog az őszi, helyhatósági választások csicsája. Vannak, akik előre belekortyolnak az erjedő csicsába, és részegségükben a többieket túllicitálva lehetetlenebbnél lehetetlenebb ígéretekkel zúdítanak nyakon bennünket.
A médiákon választási szappanoperaként hömpölygő politikai show-tól lassan megrészegedő választópolgárok aztán, amikor eljő a nagy nap, még egyszer utoljára bekáfolnak a politikai csicsából, szemeik elhomályosodnak a politikai vadkender-füstöt eregető szólamoktól, majd urnák elé támolyogva voksaikat behajigálják azokba.
A politikai elemzők, szondázók megrendelésre leszállítják az előrejelzéseket, és a fináléban minden kiderül. Ha, csak bele nem esik a légy a politika levesébe. Mert bizony könnyen előfordulhat, hogy a választási hadjárat során a politikai csicsától immúnissá váló szavazók a finisben hirtelen kijózanodva, renitens módon nem kanalazzák be a nekik, kifőzött feketelevest és a nevető negyedikre, adják voksaikat, akkor fanyarul fogják tudomásul venni a politika mesterszakácsai, hogy „istenem, légy esett a levesünkbe”.