Levelek

Alaint egyelőre egyáltalán nem érdekelte az ebéd. Felszáguldott a szobájába a fegyverrel a kezében, majd miután letámasztotta a szoba sarkába, az éjjeli szekrényhez lépett. Kihúzta az első fiókot, és örömmel vette észre, hogy a lila füzet még a helyén van. Kivette a könyvből, és kezében vele, elfeküdt az ágyon, majd olvasni kezdte. Remélte, hogy választ ad a kérdéseire.
Alain örömmel vette tudomásul, hogy már az első oldal közepén olvasható cím elárulja, hogy mely területen dolgozott Mr. Smith. Cirkusz. Alain már a cím elolvasása után kezdett sejteni valamit, de nem állt meg az első oldalon. Tovább olvasva, lapról-lapra, a sejtésből határozott elképzelés lett. Mire a füzet végére ért, már biztos volt benne, hogy tudja, Arthur Smith-t miért ölték meg.
Alain a füzetben minden oldalon táblázatokat látott, melyeknek fejlécében négy dolog volt olvasható: az eladó neve, az áru neve, ára és az átvétel ideje. Az áruk mindig állatok voltak, melyből Alain arra következtetett, hogy Arthur Smith egy cirkusznak volt a beszerezője. Ő szerezte be az állatokat, melyek gyakran hópárducok voltak. Alain szinte minden lapon a hegyekben élő macskaféle nevét olvasta. Nem véletlenül mondta Mr. Smith mindig – emlékezett vissza Alain – A hópárducok a kedvenc állataim!
Mivel nagyon kedvelte őket, ezért gyakran vásárolt a cirkusznak belőlük. Túl gyakran… Hogyan juthatott hozzájuk? Legálisan vagy illegálisan vásárolta őket? Lehet egyáltalán legálisan hópárducot venni? Bárcsak tudhatnám ezekre is a választ! – gondolta Alain, majd hozzátette – Azért ezek az információk is sokat segítettek… Tehát Arthur Smith noha nem ölt hópárducokat, de helyette egy cirkusznak vásárolt jó néhányat. Ezért ismerte annyira jól az állatokat…
A panzió összes lakója meghal tehát, aki a hópárducok ellen tett? Ki lesz a következő? Gerard, Joe, Kate alkotják személyzetet. A francia azt mondta, soha nem ártott egyetlen hópárducnak sem. Ha ez igaz, akkor nem kell félnie, de mi van a másik kettővel? Róluk nem tudta ugyanezt elmondani. És a vendégek? Stan? A fiú orvvadász, így veszélyben forog az élete, és talán így Natalie-t és Juliette-et is bajba keverte, hiába állatbarát a két lány. Aztán ott van a Brown házaspár, akikről nem tud szinte semmit. Mi lehet a foglalkozásuk? Vajon ők milyen kapcsolatban állnak a hópárducokkal? És ki lehet a lény gazdája? Ő is a panzió lakói között van…
Még mindig túl sok kérdése volt, és nagyon kevés válasza. Néhányszor még átlapozta a füzetet, de nem talált semmi újat, így csalódottan, és kissé hevesen csukta be, aminek az eredménye az lett, hogy valami megmozdult a lila borító alatt. Mi a fene… – gondolta – Van valami a borító alatt? – kérdezte önmagától, majd óvatos mozdulattal letépte a celuxxal a füzethez ragasztott borítót. Amit alatta talált, az mélyen meglepte Alaint, és számos új kérdést is felvetett benne. A borító alól egy levelet vett elő, melyen egy néhány soros, szépen, fekete tollal megírt szöveg volt olvasható.
Arthur Smith,
Ön számos hópárducot vásárolt törvénysértő módon. Az állatokat pénzszerzés céljából használta fel. Ön bűnös ember. Büntetése halál. A hóhérja Fekete Hó lesz, az én különleges hópárducom. Nem fog tudni elmenekülni előle. Ön lesz a harmadik. Készüljön.
Fekete Hó gazdája
Tehát ezért ijedt meg annyira Arthur Smith, mikor tegnap vacsorakor megemlítette neki a lényt és a két halottat! Hiszen a levél szerint ő lesz a harmadik… – emlékezett vissza Alain a tegnap estére – Számos fenyegető levelet kaphatott már talán azért nem vette komolyan a levélírót. Ezért vehette a bátorságot a levélíró, hogy közölje szándékait… De a vacsora után miért nem mutatta meg neki Mr. Smith a levelet? Nem akarta talán bajba sodorni? Arthur Smith talán már biztos volt benne, hogy… Nem fog tudni elmenekülni előle…
Arthur Smith tehát tudta, hogy meg fogják ölni. És Fisherrel, illetve Turnerrel mi a helyzet? Biztosan kaptak ők is leveleket, rajta az indoklással, mit vétettek… De hogyan tudná ellenőrizni? Gerard mintha azt mondta volna tegnap, hogy Fisherék a két zsák kivételével minden holmijukat felhozták a panzióba. Talán köztük lehet a levél is…
Alain megrázta a fejét, és megpróbált egy másik feladatra összpontosítani. Beszélnie kell a Brown házaspárral. Ki kell derítenie, milyen kapcsolat van köztük, és a hópárducok között.
Miután bekopogott a házaspár szobájának ajtaján, türelmesen várta, hogy valaki ajtót nyisson neki. Bent mozgás támadt, és fél perc múlva ki tárult az ajtó. Steve Brown állt előtte.
-Igen, Mr. Holden, miben segíthetek? – kérdezte ideges hangon.
-Jó napot Mr. Brown, lehetne néhány kérdésem önhöz és a kedves feleségéhez?
-Lehetne, csak Susan sajnos nem ér rá! – válaszolt Mr. Brown remegő hangon.
-Megtudhatnám miért? – kérdezte Alain.
-Ön mindent megtudhat… Hiszen még fegyvere is van! Magának mindent lehet Mr. Holden. Miért kér engedélyt? Miért? – kérdezte egyre idegesebben, míg végül elhalkult, a falnak döntötte a fejét, és sírni kezdett. Alain ekkor halk, alig hallható hangon szólalt meg.
-Kapott egy levelet a felesége? Egy levelet, melyben valaki azt közli vele, hogy meg fog halni? Ő lesz a negyedik… – Mr. Brown ezt hallva Alain felé fordult megtörölte szemét, és határozott hangon megkérdezte tőle:
-Maga is kapott levelet?
-Igen – hazudta Alain. – Eltűnt a felesége?
-Jöjjön be! – mondta Mr. Smith, és betessékelte a szobába Alaint. – Pár perce tűnt el csak. Azt hittem a szobánkban van, de helyette csak ezt a levelet találtam az ágyon – mondta, Alainnek nyújtva egy levelet, melyen Arthur Smith-éhez hasonlóan, pár soros szöveg volt.
Mrs. Brown,
Ön számos hópárducon végzett kísérleteket, melyek során ezek az állatok elpusztultak. Ön bűnös ember. Büntetése halál. A hóhérja Fekete Hó lesz, az én különleges hópárducom. Nem fog tudni elmenekülni előle. Ön lesz a negyedik. Készüljön.
Fekete Hó gazdája
-Mi az önök foglalkozása Mr. Brown? – kérdezte a férfitól, miután elolvasta a levelet.
-Állatorvosok vagyunk – válaszolt a férfi.
-És ami a levélben van… Önök szoktak állatokon kísérletezni? Például hópárducokon…
-Igen… Egy éve feketén dolgozunk egy…
-Feketén? – kérdezte meglepetten Alain, bár sejtette, hogy egy ilyen ritka állatfajon kísérletezni nem lehet legális.
-Nos, igen. Sajnos, mint állatorvosok, nem kerestünk eleget… Ezért aztán egy éve elfogadtunk mindketten egy munkát, melyben különféle állatokon kísérletezünk, a munkaadónk kéréseinek megfelelően. A fizetés nagyon magas…
-Csak hópárducokon?
-Nem feltétlenül, más állatokon is… kísérletezünk – mondta Mr. Brown, és lehajtotta a fejét. Alaint kicsit megrázta a dolog, nem szerette azt hallani, hogy állatokon kísérleteznek, noha tudta, hogy a gyógyszerek miatt szükséges.
-Gondolom Mr. Brown, a feleségét már kereste a panzióban…
-Igen, de elment a panzióból – válaszolt a férfi Alainnek. – Ő is írt egy levelet. Egy búcsúzó levelet. Azt írta, hogy nem akarja, hogy lássam, ahogyan – nem tudta befejezni, mert újra sírni kezdett. Alain ekkor úgy gondolta, ideje néhány lelkesítő mondatot szólnia.
-Vegyen fel kabátot Steve, megyünk, és megkeressük a feleségét! – mondta bíztatóan, majd átment a saját szobájába és gyorsan, de alaposan felöltözött. Két perccel később már kint állt a sűrű hóesésben, a vadászpuskával a kezében, Mr. Brown mellett.
-Mit gondol, merre mehetett? – kérdezte Alain Mr. Brown-t, mire az a tó túl partjára, és a mögötte húzódó sűrű fenyves erdőre mutatott. Elindultak hát egymás mögött, a befagyott tó partján. Sokáig némán haladtak, majd végül Alain törte meg a csendet egy kérdéssel, melyre nem volt biztos, hogy válaszol a férfi.
-Tegnap délután hallottam, hogy veszekedett a feleségével – Mr. Brown nem válaszolt semmit, csak továbbra is némán haladt tovább. – Elmondaná, hogy min vesztek össze? – kérdezte tőle, mire Mr. Brown megállt, és lassan megfordult, kabátja zsebéből pedig egy levelet húzott elő.
-Azt hiszem, ebből rájön, mi nem tetszett a feleségemnek. Ezt is reggel találtam, az éjjeliszekrényemen – mondta Alainnek, majd folytatta útját, a fiú pedig követte, és közben olvasta a levelet.
Steve Brown,
Ön számos hópárducon végzett kísérleteket, melyek során ezek az állatok elpusztultak. Emellett jelentős mennyiségű hópárducot lőtt le, „sportból”. Ön bűnös ember. Büntetése halál. A hóhérja Fekete Hó lesz, az én különleges hópárducom. Nem fog tudni elmenekülni előle. Ön lesz az ötödik. Készüljön.
Fekete Hó gazdája
-Ön egy orvvadász? – kérdezte meglepetten Alain.
-Így is mondhatjuk, bár én inkább sportból lövöm le őket, mint a bundájuk miatt. Van elég pénzem, nincs szükségem rá. Mostanság azonban már nem vadászok már rájuk, persze Susan ezt nem hiszi el. Tegnap délután is hiába mondtam neki…
-Értem, de ha nem miattuk, akkor miért…
-SUSAN! – szakította félbe kiáltásával Alaint Mr. Brown. A férfi a befagyott tó partjára mutatott, ami tőlük megközelítőleg száz méterre lehetett, s ahol Mrs. Brown térdelt a havon. Steve Brown gyorsabbra vette a tempót, és Alain rövid időn belül azt vette észre, hogy a férfi szalad.
-Ne siessen annyira Mr. Brown! – kiáltotta neki, de az mintha meg sem hallotta volna, tovább szaladt. Ekkor Alain az ég felé irányította a vadászpuska csövét, és lőtt. Mr. Brown pedig azonnal megállt, és hátra fordult.
-Ott a feleségem, hát nem érti! Ha nem sietek, elmenekül előlem, és félek, hogy soha nem látom, mert a lény végez vele! – mondta idegesen Alainnek, aki szomorú hangon válaszolt.
-A felesége nem fog elmenekülni, mert nem tud elmenekülni…
-Hogy? – kérdezte értetlenül Mr. Brown, mire Alain a férfi feleségétől tíz méterre levő fekete, mozgó részre mutatott a havon. Apránként egyre jobban ki lehetett venni a vonásait. A lény volt az, Fekete Hó. Beszélő név… – gondolta Alain, és Mr. Brownnal együtt nézte, ahogyan a lény egyre közelebb kerül Susanhoz, aki nyugodtan várta a hóhért.
-Ne mozduljon Mr. Brown, már nem tud rajta segíteni, elkéstünk – mondta Mr. Brownnak, de az nem hallgatott rá, hanem futni kezdett, még hozzá az utat lerövidítve a jégen. Alain megkövülten nézte, ahogyan a férfi csúszkálva egyre közelebb kerül a feleségéhez, aki mellé idő közben odaért a lény. A nő továbbra sem akart elmenekülni, csak térdelt a havon és várta a sorsát. A lény Susan mögé lépett, majd hosszú karmaival keresztül szúrt rajta, mire a nő élettelenül elterült a havon. Eközben Mr. Brown megcsúszott a jégen, térdre rogyott. Amikor meglátta, hogy a felesége meghalt, felordított fájdalmában, és ő is várta a lényt, aki Susan után most felé közeledett. Lassú lépésekkel haladt a jégen, a lába egyszer sem csúszott meg. Alain úgy érezte, hogy tennie kell valamit. Noha eddig egyszer sem sikerült a puskájukkal megsebesíteni a lényt, most mégis megpróbálta. Fekete Hó odaért Brownhoz, Alain pedig felkészült a lövésre. Először a fejére lőtt a lénynek. Sikertelen próbálkozás. A lény eközben a karmait a magasba emeli. Alain másodszor a kezére célzott, ezt sem érezte meg… Lecsapott.
Mr. Brown mellkasán keresztül szúrt a karmaival a lény, majd kihúzta a férfi testéből, aki élettelenül elterül a jégen. A lény ügyet sem vetve a lövöldöző Alainre elindult a panzió mellett húzódó erdő felé, a fiúval ellentétes irányban. Alain ekkor utoljára az állatra lőtt, ezúttal annak a lábára célzott. A lény egy pillanatra megállt, és hátra fordult, majd miután meg találta Alain tekintetét az eddigieknél is jobban világítani kezdtek a szemei. Alain támadástól tartva tett néhány bátortalan lépést hátrafelé, majd leeresztette fegyverét.
A lény visszahúzta karmait, majd négy lábra ereszkedett, és egyre gyorsabb léptekkel a panzió felé kezdett el futni, majd miután kiért a befagyott tóról a partra, hirtelen irányt változtatott, és az erdő felé haladt tovább. Nem telt bele egy perc, és már el is tűnt. Alain pedig egyedül maradt a Brown házaspár holttestével, és egy súlyos kérdéssel. Ki lesz a következő? Lehet, hogy a panzió lakói közül valaki már meg is kapta a levelet…
Miután Alain visszaért a panzióba, azonnal a pultnál ácsorgó Gerardhoz lépett.
-Gerard, szükségem van Turnerék szobájának kulcsára – hadarta.
-Hogy? – kérdezte Gerard értetlen arcot vágva.
-Turnerék kivettek egy szobát tegnap, szükségem van a kulcsra – válaszolta Alain.
-Megtudhatnám miért?
-Segítene előre vinni a gyilkosságokkal kapcsolatban!
-Rendben – egyezett bele a francia, ami Alaint kissé meglepte. Nagyobb ellenállásra számított. Gerard a zsebéből egy kulcs köteget húzott elő, és egy hármas számmal ellátott kulcsot vett le róla, és nyújtott át Alainnek – Mindig magamnál hordom az összes kulcsot, nincs belőlük olyan sok…
-Köszönöm Gerard – mondta, majd már a kulccsal a kezében körülnézett az üres hallon, majd a francia felé fordult, és mélyen a szemébe nézett – A lény végzett a Brown házaspárral. Mr. Brownt a jégen ölte meg, Mrs. Brownt a tó mellett.
-Hogyan?! – kérdezte magából teljesen kikelve Gerard.
-Úgy, ahogy eddig is. Most elintézem akkor amit akartam – válaszolta Alain a franciának, s mielőtt az bármit is szólhatott volna, eltűnt a lépcsőfeljárón. Először a saját szobájába lépett be, és letette a fegyverét, majd kilépett a folyosóra, és megkereste a hármas szobát. Miután belépett a helyiségbe, két bőröndöt pillantott meg az ágyakon. Gyorsan kinyitotta az egyiket, és keresni kezdte a levelet. A bőröndben mindent megtalált, ami egy utazáshoz szükséges, ruhákat, tisztálkodó eszközöket és mindent, ami kellhet. A levelet viszont nem találta. Hozzálátott hát a másik bőrönd átvizsgálásához. Ezzel már szerencsésebben járt, jó néhány ruhadarab mellett, az oldalán található zsebben találta meg.
Paul Turner,
Ön jelentős mennyiségű hópárducot lőtt le, s így a bundájukat eladva, jelentős összegekhez jutott Ön bűnös ember. Büntetése halál. A hóhérja Fekete Hó lesz, az én különleges hópárducom. Nem fog tudni elmenekülni előle. Ön lesz az első. Készüljön.
Fekete Hó gazdája
A második levél tartalmában szinte teljesen megegyezett az elsővel.
Tom Fisher,
Ön jelentős mennyiségű hópárducot lőtt le, s így a bundájukat eladva, jelentős összegekhez jutott Ön bűnös ember. Büntetése halál. A hóhérja Fekete Hó lesz, az én különleges hópárducom. Nem fog tudni elmenekülni előle. Ön lesz a második. Készüljön.
Fekete Hó gazdája
Alain számára ekkor vált tisztává, hogy az események a panzióban előre vannak tervezve. De vajon ki lehet az, aki a címzettekhez eljuttatja a levelet? Ki a gazda? Ki az, aki könnyedén bejuthat bármelyik szobába? Akinek van kulcsa minden szobához… Gerard!!!
Miután kilépett a szobából, elindult a sajátja felé. Úgy gondolta, ideje egy kicsit elbeszélgetni Gerarddal, de jobban teszi, ha a vadászpuskáját is magával viszi a társalgáshoz. Belépett a szobájába, és kezébe vette a Winchestert. Már éppen elhagyta volna, mikor a tekintete az ágyára tévedt, és megpillantott rajta egy levelet. Az ágy mellé lépett, és kezébe vette a levelet, majd hevesen dobogó szívvel olvasni kezdte azt.
Alain Holden,
Végeznem kell önnel. Sajnálom Önt, mert tudom, egyetlen hópárduccal sem végzett, de azzal, hogy Gerard Forgeron és Joe Sanders mellé állt, az ellenfelem lett. A hóhérja Fekete Hó lesz, az én különleges hópárducom. Nem fog tudni elmenekülni előle. Ön lesz a nyolcadik. Készüljön.
Fekete Hó gazdája
Alain a levél elolvasása után nem érzett félelmet, hiszen eddig is veszélyben érezte magát, ez a levél csak megerősítette abban, hogy meghalhat, sőt a levél írója szerint meg is fog. Nyolcadikként. De várjunk csak! Mr. Brown volt az ötödik – jutott hirtelen az eszébe – ezek szerint még két ember meg fog halni előtte? Vajon már ők is kaptak levelet?
Ekkor eszébe jutott, hogy eddig Gerardot gyanúsította azzal, hogy a leveleket kézbesíti, és valószínűleg írja is, tehát ő a lény gazdája. A levélben azonban Gerard, mint a levélíró ellensége jelenik meg. Ha ez igaz, a francia nem lehet az író. Ha ez igaz… De mi van akkor, hanem? – gondolta tovább – Lehet, hogy azért írta Gerard, hogy másra terelje a gyanút? A levél most került a szobájába, amíg ő Turneréknél a bőröndökben kutatott.
Alain zsebre tette a levelet, és kezébe vette a vadászpuskát, majd elindult megkeresni Gerardot. Akár a francia a lény gazdája, akár nem, beszélnie kell vele. Amikor épp leért a továbbra is kihalt hallba, akkor lépett be Gerard, Joe-val együtt a bejárati ajtón.
-Hol voltak? – kérdezte őket.
-Megkerestük a két holttestet, és levittük őket a pincébe – válaszolt Joe. Alainnek ekkor jutott eszébe, hogy Gerardot figyelmeztette, hogy a lény végzett a Brown házaspárral.
-Szeretném – mondta Alain Gerard felé fordulva –, ha elolvasná ezt! – mondta, és a francia felé nyújtotta a levelet, aki elvette azt, és olvasni kezdte. Miután befejezte visszaadta a levelet Alainnek, aki zsebre tette.
-Hol találta? Az átkozott meg akarja félemlíteni magát! – válaszolta Gerard.
-Valaki, amíg én abban a szobában voltam, aminek a kulcsát odaadta, addig az enyémbe hagyta – mondta Alain. – Mivel a szobám ajtaja zárva volt, ezért csak olyan juthatott be, akinek van kulcsa hozzá. Gerard, önnek ahhoz is van… Mint ahogyan a többihez is…
-Várjon Gerard, majd én! – mondta Joe, megelőzve a franciát, aki éppen tiltakozni készült – Mr. Forgeron nem lehetett, mert mikor beléptem a hallba, akkor mentél Alain fel a lépcsőn. Én ezután Gerardhoz léptem, és megkérdeztem mi a probléma. Láttam az arcán, hogy nagyon rémült. Ő elmondta, hogy két újabb áldozat van, és a pincébe kellene őket vinni. Ezután Gerard felvette a kabátját, a szemem előtt, és elmentünk a panzióból, most meg visszajöttünk.
-Te nem vettél fel kabátot?
-Rajtam már volt egy, mert épp a generátorhoz, ami az áramot adja, készülődtem. Sajnos rendetlenkedik, azért hagy ki néha a világítás… – válaszolta Joe, miközben Gerard a pult mögé lépett, és egy köteg, kézzel írt papírlapot vett elő, majd Alainnek nyújtotta.
-Hasonlítsa össze a két írást! – mondta látszólag nyugodt hangon, bár Alain tudta, a férfiban düh tombol, amiért azzal gyanúsította, hogy ő a lény gazdája.
Alain összehasonlította a levelet a Gerard által írt lapokkal. Különböztek.
-Sajnálom – mondta a franciának Alain. – Ki az, akinek még vannak kulcsai a szobákhoz?
-Van egy közös kulcs, amit Joe és Kate használ, de csak nem gondolja, hogy…
-Hol van most Kate Morton? – kérdezte a füle mellett eleresztve Alain Gerard mondatát.