- Miniszoknya, maxi majom. Bezárt a bazár, de nagyon! - dünnyögöm az egyik televíziós csatorna feketén-fehéren hirdető némasága láttán. Azt hirdeti a képernyőn, hogy felügyeleti szerve, mint előző nap is, félórás némaságra ítélte egy túl pajkos show miatt, amelyik, ezen erkölcsös szerv vélekedése szerint, káros lehet 12 éven aluliak lelki fejlődésére.
E kényszerű csatornanémaságon némileg csodálkozom, mivel, szerintem, a legtöbb csatorna adásainak legalább fele káros a 12 éven aluliak, valamint 12 éven felettiek lelki fejlődésére. E csatornákat nem bünteti senki? Különben is: miért némaságra-képtelenségre ítélik e vétkes csatornát, és nem értékes alkotás legalább harminc perces közlésére? Sőt! Miért a nézőket büntetik, nem pedig azokat, akik a műsorért személyükben felelősek?!
E kérdésekre, persze, tudom a választ. Fentebbi televíziós csatorna-bazár fél órára bezárt, de a Nagy Nyugati Bazár éjjel-nappal nyitva. Kulturális giccs- és szeméttermékei igen profitosak, kelendőek. Ám, ha fehér hollóként egy-egy értékesebb film is ideröppen, abban sincs sok köszönet: az adást minduntalan megszakítják reklámokkal. A nézők többsége utálja e megszakításokat, de ki fenét érdekel ez, ha Samu Bácsiékat nem. E többség mai, demokráciás neve: senki. Nem fognak változtatni a művek adása közbeni reklámhirdetéseken, akármilyen nagy baromság is az!
Rendben, de a csatornabazár-bezárás terén felhasznált ötletet legalább el kellene vinni bizonyos mértékű Egyenlőségig, nem csupán szegény csatornát büntetni szaftos naturalizmusáért! Néhány javaslatot, melyek még a mai demokráciában is megvalósíthatóak, ideírok.
Mondjuk, X. iskola egyik osztályának csintalan nebulói nyelvet öltenek erre-arra. Ilyenkor a Felügyeleti Szervnek három napra, meg a ráadásra, be kellene szüntetnie az adott iskolában a tanítást, a kapun az átmeneti bezárást indokoló táblával. /Ha a tanulók, meg tanárok megszokják a szüneteltetést, úgy, később, véglegesen is be lehet zárni az iskolát, illetve összevonni e neveletlen iskolatársaságot a húsz kilométerre levő Illedelmes Iskolával./
Ott van továbbá a Parlament. Nem magára az épületre gondolok, mert az régóta jámboran, egykedvűen álldogál, hanem a benne folyó - időnként magyartengerlő - országgyűlésre. Ha előfordulnak ott illetlenkedések /márpedig előfordulnak!/, akkor, minden alkalommal, egy hétre be kellene rekeszteni az üléseket, melyekről a képviselők, mint az iratokkal telt üres üléshelyekről olykor látom, úgyis hajlamosak önkéntes kinnrekedésre. Így meg lehetne takarítani a teremvilágítás villanyszámláját /no meg a sok beszéd sok alját is/!
Ha már elindultam, megyek tovább. Nemzetközi síkon is szüneteltetni lehetne bizonyos csatornákat! Itt van például az Egyesült Nemzetek Szövetsége /rövidítve ENSZ, de tényleg rövid is/. Ennek van egy Bizonytalansági Tanácsa, amelyik nagyon bámul arra, hogy napjainkban mi történik Libanonban, jobban, mint borjú az új kapura, pedig az a libanoni kapu nem is új. Ám nem puszta bámulás volna fő feladata! E Bizonytalansági Tanácsot is be lehetne zárni egy időre, tagjat pedig elküldeni egy kis libanoni nyaralásra. Nekik nem kellene ott félniük, hiszen a diplomáciai mentesség kimondja: diplomatára bombákat dobni tilos!
Azt hiszem, hogy egy ilyen kis diplomata-nyaraltatás még abban is segíthetne, hogy a Bizonytalansági Tanács kiérdemelje hivatalos, eddig ki nem érdemelt nevét. Ezzel szemben a fentebb említett Hungarian tévé-csatorna erkölcsi nemesedésében, be kell vallanom, nem reménykedem...