Elborul a kéj,
előtör a vér,
hosszú percek után újra özönlik a természet.
messze még az éj,
ferde a lét,
szaladj és ne kérj több halat!
fuss és feledd el ki vagy,
menekülj a temérdek tépő fehér zajtól,
szédülj és hidd hogy van isten!
fáj-fáj már a szívem.
vége a múltnak,
a jelen üres és féktelen.
remegve kérd, hogy legyen szép és érintetlen!
izzadj és ordíts.
élvezd a semmiséget,
akard, hogy legyen folytatás!
mássz rá az oszlopra,
lépj rá a papírokra,
vakard a sebhelyeket!
rettegj a fáradalmaktól,
feledd a szereteket.
oly táj vár ami hideg.
és remegve omolj az oltár elé.
Megérkeztél,
elfáradt már az utálat,
akard és szeresd uradat.
tegyél meg neki mindent,
nyalj és szopj!
ne félj,
minden megváltozik.
nem kell több szégyen,
hullik a fej és repül a kéz.
ott a csónak,
mindent elintéz,
ó Dicsőság,
kérlek
vedd el bűnömet,
megfizetlek!
veszek neked aranyból kádat,
csak kérlek add hogy ne fájjon így a bánat!