Tudatlanságból eszmélve,
Illúziók képlékeny küszöbén
Vulkánok leheletét, sóhajok nyugalmát remélve
Merüljünk el némán egymás szemébe
Te és én

Döntened kell hát
S mindkettőnk ideje sürgetve kiált,
Átélnéd-e az örvénylő kráter gyomrát,
Hová rántanálak, velem zuhannál
Álmokon át?

Rémálmaid a csömör kínja ébressze,
S az émelygést jeges lidércnyomásé,
Hidd: arctalan a sorvadás, de ellát messze,
Gyötör... míg bomlott elmével, lényünket vesztve
- Te és én -
Egymásra várunk csókra nyílt szájjal
Szénné sült szívvel
Te és én
Kettőnk küszöbén.

2006.07.30.