Kiáltok egy utolsót: Segítség!
A sötétbe süllyedvén,
Kezem nyúlik a fény felé.
A segítő kéz nem jő
S én süllyedek,
Homályba veszik a jövő.
Mi lesz velem, ki tudja!?
Félek, nem lelem meg a kiutat.
Hol végzem?
Attól tartok a sötétben.
A sötét veremben
Kihűlve, ha megtaláljátok testem,
Senki el ne temessen.
Égessetek el,
S egy nyári naplementén
Mikor fújdogál az esti szél
Szórjátok hamvaim szét.
S én egybeolvadok a végtelennel,
A széllel, a bíbor fénnyel.