És hallok. Süket füleim újra zúgnak,
Fekete hollók serege hív, Ők hívnak engem.
Öreg kezeim fiatal arcodra teszem:
És égető könnyeid szinte szúrnak, szinte szúrnak.
Rémült szemiedben ragyogó sírhantok
Állnak: vágyak vágyain ott várnak reám,
Sötét, ijesztő suttogások közt halld az én imám.
Árnyak, némaság, félelem: Hol itt az új világ?
Csak üres föld és sírkövek: sivár pusztaság.
Öreg kezeim ha feladják a harcot,
Ők ott lesznek, és én leszek az egyetlen,
A kegyetlen király,
És felforr majd a vérem, ha már
Csak egy órája is őrzöm fejemben az arcod.