Kétféle ember létezik: aki szereti a csigákat és olyan, aki nem, mert irtózik a csúszó-mászóktól. Régebben egy biológia szakos egyetemista ismerősöm mesélt a tanáráról, aki imádta a csigákat. Szép jelzőkkel illette, talán a menyasszonyának sem mondott szebbeket. Nem is volt sohasem nős ez az ember. Szép csigaház gyűjteményével dicsekedett annak, aki meglátogatta őt az otthonában, sokat mesélt a kalandos utazásairól. Mindenhonnan hozott magával pár gyönyörű csiga példányt. Simogatta, dédelgette azokat. Mindezen a diákjai jót szórakoztak, az egyetemen anekdóták keringtek a tanárról. Én is jókat kacaráztam ezeken a történeteken.
És mit ad az ég! Ősszel ajándékba kaptam 8 darab kis achátcsigát. Díszcsigák. Kicsik voltak még, k.b. 2 cm. Használati utasítást is mellékeltek.
És így elkezdődött az én csiga-bigás életem. Böngésztem az irodalmat, elolvastam mindent, ami kapcsolatos az én csigáimmal. Sajnos, takarítás közben óvatlan voltam, egyik kiscsiga leesett és összeroppant, el is pusztult. Sajnáltam. Heten maradtak. Készítettem nekik egy terráriumot, megtöltöttem virágfölddel. Nappal a csigák befúrják magukat a földbe, alszanak. Éjszaka előjönnek és lakmároznak, mászkálnak. Legjobban szeretik az uborkát és a fejes salátát. Maradéktalanul elfogyasztják reggelre az uborka karikákat, a ledarált tojáshéját is megeszik, az is kell, hogy gyarapodjon a házuk is. Télen pár hónapig elő sem jönnek. Már türelmetlen voltam, nem bírtam kivárni, hogy maguktól felébredjenek. Április elején megmostam őket meleg vízzel, és erre ők életre keltek. Elkezdtek rohamosan nőni. A házuk megnyúlt, tölcsér alakú lett.. Szépek a csigáim.
És én így lettem csigabolond. Éjfélkor is képes vagyok ücsörögni a terrárium előtt, figyelni, meglesni a kis állatkáimat, titkos éjszakai életüket. Oldalakat lehetne írni róluk. Valamikor a párom hiába vár, féltékeny is. Kint felejtem gyakran magamat a csigák mellett. Nem is undorítóak. Végigsiklanak az üvegen, és tiszta marad utánuk az üveg. A kerti csigák után nyálkás csúnyaság marad. Az én csigáimat akár a tenyeredre is teheted nyugodtan.
Végezetül egy csigás anekdóta:
Megkérdezi az egyik csiga a másiktól:
-Hogy jöttél át ide a túloldalról, hiszen az úttesten nagy a forgalom.
-Úgy, hogy itt születtem.