17. Marasztalni kéne

Visszaérkezve a hotelba a Józsi bácsi nemtudodott még a lefekvésre godolni. Sokminden kavargott most az eszében. Leüllt a tarsalgóba és magába merülve elgondolkozott azon amiben része volt ma. Kicsit frusztrálva érezte is magát mert mintha mostmár nemvolna dolga és az ilyen érzéseket nemszerette.

Az erdö szelleme súgta most a fülébe. Menjél és mesélj azoknak a gyerekekknek ott az erdöröl valamit. Városi gyerekek és alig láttak még erdöt életükben. Látta azt is hogy a két gyerek mintha unatkoztak volna mert játékokat ott nemigen lehetett találni. Tehát odament elöször az ablakhoz és odaintegettea gyerekeket. Egy fenyöfa állt ott a kertben téli öltözetében.
- No mit láttok gyerekek? Látjátok azt amit én látok?
- Mi látunk mindent.
- Látjátok akkor a fenyöfa hasát is?
- A fáknak nincs hasa, mondta az idösebbik. A kisebbik pedig csodálkozva hallgatott de végre megszólalt.
- De nekem van hasam. Jó fagyit kaptam most és itt van a hasamban.
- No látjátok hogy a fenyöfa is fagyizik?
- Hova valósi maga? Mert olyan furcsákat is beszél.
- Palóc vagyok Palócföldröl, és én ismerem az erdöt az biztos.
- Mi sose voltunk az erdöben? Mi az?
- Sok ilyen fa mint ez a fenyö itt egy nagy csoportban. Most erös tél van és mindannyian nagyot fagyiznak. De nemszeretik a fagyit. Kiköpik azt ha jön a tavasz.
- Hát akkor mit esznek a fák?kérdezte a kisebbik s nagyobbik csodálkozva hallgatott.
A Józsi bácsi erre nagyon megörült hogy éppen ide erre a gondolatra jutottak már. Tehát visszakérdezett.
- De hát azt mondtad hogy a fának nincs hasa, mondta a nagyobbnak. Hová teszi akkor a kajáját a fa?
- Én még nemláttam fát kajázni, mondta a gyerek.
- Én sem láttalak kajázni benneteket de mégis tudom hogy megtettétek mégpedig sokszor. Azért mert tudom hogy szügségetek van a táplálékra. A fák is táplálkoznak nagyon csendesen és ezért sohse vesszük észre. Nemcsinálnak sok zajt sem maguk körül mint ti szoktatok az ebéd alatt. Nemis szaladgálnak ide oda mint ti szoktatok és ruházkodniuk sem kell ami a számotokra egy drága dolog különösen most télen. ?s méghozzá jó levegöt és sok energiát is termelnek az embereknek.
- De mondja már meg hogy hol a hasuk? bökte ki a kisebbik.
- A zöld levelük a hasuk. A hasuk az ott van ahol megemésztik a kaját, mint mi emberek. Abból amit megeszünk képzödik az energia és abból növekszünk és erösebbek leszünk. Ha csak fagyit ennétek akkor nemlennétek erösek.
De mintha nemhallgatak volna erre a kilengésre közbeszólt a nagyobbik kicsit kihívóan és logikát követelve.
- De hát akkor hol van a szájuk? kérdezte kissé nevetve a szaja szegletén, mintha csak mesét hallana és mostmár vigyorgott is a Józsi bácsira.
De a Józsi bácsi mintha észre sem vette volna a kihívást, inkább örült neki, mert folytatthatta.
- A leveleken található a szájuk. A levelek felületén. Neked csak egy szád van de a fáknak rengeteg sok a szája. Minden levélen van egy csomó nemistudom hogy mennyi talán száz is. Talán az apukátok tudja. Mi az apukátok foglalkozása?
- Biológiai tanár! mondták mindketten egyszerre.
- Hát akkor én minek is mesélek többet nektek. Mindezt tudja apukátok is. Kérdezzétek meg öt. De a fa rengeteg szájai olyan kicsinyek hogy mikroszkóp kell hozzá hogy megláthassátok. Mikroszkopja pedig biztos van nekije, ha nem odahaza akkor az iskolában.

A gyerekek most mintha mégis komoly lenne a dolog elszaladtak az apukájukhoz aki még mindég az ujságjában böngészett. Észre sen vette hogy hova tüntek el a gyerekek. Mintha álmából zavarták volna most fel a fiatalok kérdései:

- Apu, kezdte az idösebbik. Szeretnénk megnézni a fenyöfa száját!
- Mit?
- A fenyöfa száját, tudjuk hogy sok van belöle és hogy mikroszkóp kell hozzá.
- Mi a...?
- Éz mit esznek a fák? kérdezte a kisebbik. Neked tudnod kell mondta bácsi ott az ablak mellett.

Mintha álmából zavarták volna fel felelni nemtudott vagy nemis tudta hogy hogyan feleljen a gyerekeknek de az ablak felé nézett. Megpillantotta a Józsid bácsit. A Józsi bácsi is figyelte a történteket és a családhoz vette a utját. Köszönt és...
- Csak meséltem egy kicsit a gyerekeknek az erdöröl, kezdte. Mi nagy kincsnek tartjuk Palócföldön az erdöt.
- Maga Palócföldi? Mi éppen oda igyekszünk sielni egy kicsit. Nagyon jó pedagógus lenne vagy már az is mert annyira felébresztette a gyermekeim érdeklödését és tudom hogy most nyaggatni fognak amig egy mikroszkóphoz nem jutok.
- Jöjjön el hozzánk majd akkor elmegyünk együtt ott a iskolába megnézni. Addig verd a vasat mig meleg ugye?

Hamar megbarátkoztak és tervezgettek....

A Tiboréknál is a Józsi bácsiról beszélgettek. Marasztalní kéne ha lehet én legalábbis úgy érzem mondta a Tibor. Valami ajándékot is kellne kitalálni és egy üzenetben megköszönni a palócok aggodalmaskodását. Nemis tudom hogy...