merről és merre fúj a szél, merre,
éjjeleken tündérdalokat fütyül fülembe,
miért hív, s hová, duruzsol, miért,
valami ősi himnuszt regöl, néha mesél,
süvít fák közül, a ködből, valahonnan,
koponyámban visszhangzik, búg-bong,
hogy honnan is hallja, a szélkakas is forog,

már szürke, sötétbe borult a tegnap,
de vérzik még a kapott seb, vérzik,
a gyönyörű pipacstól lángoló réteket,
az íriszkék gyermekkort, a csicsergést,
a feketéllő cseresznye fülrevalót,
a lódobogást, a szénaszagot keresem,
az üzent múlt-álompergetőt, a jövőbe kalandozót

hej Napunk, tavaszba kergesd a csöpögő telet,
bontsuk fel a zsebkendősarkokba csomózott történelmet,
meséljük újra, s újra zsoltárként a reményt,
hogy az unokák unokái már látni fogják,
miért, s hova fújt a szél, miért, s hova hív megint,
az ősök kérdéseire a várva várt választ,
élünk, s itt, ragyogják hát a Tejútra rótt történéseink


(2005.)