Gyermekkoromban borzongással, vegyes áhítattal néztem fel futballbíró bácsikámra. Sehogy sem ment a fejembe, hogy munkaidő után kemény edzésekre, futótréningre jár, sőt nyári edzőtáborba is, hogy aztán vasárnaponként a futballmeccseken jól, rosszul bíráskodjon.
Az egészben az volt a legborzasztóbb, hogy mindegy volt melyik csapat győzött, az ezerfejű közönségből mindig voltak az eredménnyel elégedetlenek, s a bírón igyekeztek elverni a port. Seggberúgások, sapkaleverések, pofonok között futott partjelzőivel néha a vonatig az őt falkaként üldöző felbőszült szurkolók elől.
Ez az emlék köszön vissza most az igazságszolgáltatás háztáján eluralkodó, lappangó és felszínre is bukkanó félelem, szorongás láttán. Először csak a tanuk féltek, s mint a futballbírók hajdanán, verések közepette hagyták el a bíróság folyosóit. Aztán már otthon is zaklatták a perbefogottak emberei, sőt a családtagokat is fenyegették. Később pofonok helyett baseballütőkre, robbantgatásokra tértek át, ahogy fejlődött az intelligencia, ugye.
Na, ennek kivédésére megalkották a tanúvédelmi törvényt. Lehet rangrejtve tanúskodni, sőt új igazolvánnyal más vidéken, új életet kezdeni, a vád terhelő tanúinak.
Aztán felgyorsultak az események: most már hallunk ügyvédek megfélemlítéséről, beígért és végrehajtott verésekről, zsarolásokról. De nincs megállás: sorra kerültek egyes bírók is. Lakásajtajuk összerondítása, kocsikerekeik kiszúrása, koccanásos balesetek, sőt már bíróverésekről is hallani a suttogó propaganda rádióján.
Felkaptam a fejem a minap: a Napkeltében Karancsi ex-rendőr és a Watson gúnynevű Gál nyomozó beszélgetett. A magánnyomozó sorolta, hogy az általa feljelentgetett igazságosztók: rendőrök, ügyvédek, stb. hogyan akarják kicsinálni. És akkor bejött a képbe a kocsmai verekedésben lehetetlenné tett Békés megyei rendőrfőnök-buktató Karancsi. Ő most egy olyan szövetséget hozott létre, amely az igazságszolgáltatás túlkapásai ellen védi a rászorulókat.
Ezt is überelte a Papa nevű fedett nyomozó, akit maga az igazságszolgáltatás próbált elhallgatatni és kicsinálni. Nem sikerült, mert a papa állta az ütéseket, és vasököllel visszavágott. Erre mi történt? Felmentették és százévre titkosították az ügyet. Miért? Hogy még csak árnyék se vetődjék az igazságosztókra. Papa most 35 milliós kártérítést követel az államtól.
Most már úgy néz ki a dolog, hogy a rendőröket kell védeni a másik rendőrtől, a bírókat az ügyészektől és fordítva. Lásd a székesfehérvári rendőr-ügyész stb. botrány...
A polgár meg csak kapkodja a fejét, s nem hisz a szemének! Most, akkor hogy is van ez? Ki itt a hunyó? Minden igaz és semmi sem igaz? A színe a visszája, a visszája meg a színe... na, ebből elég!
Ha így haladunk, s elszabadulnak az indulatok, akkor a gazemberek bűnperének ítélethirdetésén elég lesz egy, az ítélet súlyosságát, avagy éppen enyheségét kifogásoló szurkoló (néző) által bekiabált „fújj bíró”, és az áldozat meg a bűnös tanúi együttes erővel verik el a port a bírón, ügyészeken, ügyvédeken és tanukon.
Ez lesz aztán a huszonegyedik század legújabb olimpiai sportága. Ha megrendezzük a következő olimpiát, akkor bíróverés sportágban indulva biztosan elhozzuk az aranyérmet.