Kinn ülök a cseresznyefa alatt,
Mellettem a kutyám matat.
A levegőt harapdálja legyek után.
Észre sem venném, ha beesteledett talán.

Elbambultam a lágy szellőben,
Mert a nyugalmat kerestem a messzeségben.
Megpillantok egy szomszédot,
Ki az állatoknak éppen eledelt adott.

Fényesen kék fölöttem az ég,
Keresek valakit már nagyon rég.
E csüggeteg pillanatban madarak éneke,
Éber álmom végzete.

A csöndre vágytam, s megkaptam.
A természet zenéje ad halkan
Nyugalmat zaklatott lelkemnek.
Megéhezek és egy szőlőfürtről szemezgetek.

Mezténlábam alatt ég a homok,
Szélfútta évszázados korok.
Belegondolni, hogy eleimen taposok: kínzó,
De e bágyadt pillanat andalító.