Marcsi.
Az életében még soha nem volt ilyen rossz napja, mint a mai. Azzal kezdődött, hogy anya felébresztette és leszaladt a boltba, hogy megvegye a kifliket. Marcsi ahelyett, hogy kiugorjon az ágyból és hozzáfogjon a készülődéshez, a fejére húzta a takarót. Elaludt. Ezzel kezdődött minden. Anya alaposan leszidott, a tornaóráról lekésett. Ült az osztályban és szomorkodott. A többiek új gyakorlat sorozatot tanultak. Az igazgató véletlenül benézett az osztályba, így Marcsinak több kérdésre válaszolnia kellett neki. Mi vár még ma rá?!. Ideges lett. Lehet, hogy emiatt, de a szünetben nagyon összeveszett a padtársával. A magyar órán is kapott figyelmeztetést, mert nem figyelt és nem tudta megismételni az elhangzott mondatot. A kellemetlen sorozat azzal zárult, hogy megpofozta a hugicát, annak jókedvű nevetéséért, azt gondolta, Marcsit neveti ki. A pofont Marcsi visszakapta, de az apjától. Ez már sok volt neki. Otthagyott mindent és felment a padlásfeljáróhoz. Leült a lépcsőre, most már teret adott a sírásnak. Hogy miért fordult meg az élete ilyen lehetetlen irányba? Mindent elrontott, mindenkivel haragos viszonyba került. Így nem lehet tovább élni. Felmegyek a háztetőre és levetem magam. Minden rossznak vége lesz. Aki megbántott, sajnálni fogja.
Így ült és tervezgette a végső búcsúját e lehetetlen világtól. Elszenderedett. Megszűnt a lelki gyötrődése. Megkönnyebbült a kislány. Egy szép réten találta magát. Ez álom? Nem. Leült a selymes fűre, tarka kis virágok mosolyogtak rá. Örömteli érzés járta át az egész lényét. Feledte a bánatát és csak figyelte, mi történik vele. Távolból angyali zene szólalt meg, közeledett Marcsi felé. És mintha a ködből előtűnt egy gyönyörű tündér. A zene felerősödött, kihallatszott a trombitahang, nem is egy. Ezután megjelent sok kis angyal, mindegyiknél trombita. A csodálatos hangok betöltötték a mezőt, a közeli erdőt, hol madarak segítettek be éneklésükkel az angyalkáknak. Marcsi soha nem érzett ilyen boldogságot, nem hallott ilyen szép zenét. Leheveredett a fűre és átadta magát a zene élvezetének. Úgy érezte, hogy minden körülötte megszólalt és dudolászik. De csodálatos itt minden!
Egyszer csak a zene lehalkult, lassan eltűnt, eltűntek az angyalkák is. A szép tündér lágy léptekkel közeledett Marcsihoz. Ő a Hajnalka tündér. A kislány elámult a csodálkozástól. Sokat hallott, olvasott a tündérekről, de úgy gondolta, hogy csak a mesében léteznek. Hajnalka leült Marcsi mellé, sok kérdést tett fel a kislánynak, olyan kérdéseket, amelyekre Marcsi maga válaszolt. Sokáig beszélgettek. És hirtelen a lány mindent megértett. Megértette, miért volt olyan borzalmas napja. Hajnalka tündér átölelte őt és hazakísérte. Úgy száguldoztak, mintha szárnyaik lettek volna.
Reggel Marcsi az ágyában ébredt. Elcsodálkozott azon, hogyan is került a saját helyére, a saját szobájába. Megkapta anyától a magyarázatot. Édesapja találta meg este az alvó lányát, hazahozta és lefektette. Bocsánatot kért tőle, hogy eljárt a keze hirtelen haragjában. Marcsi is mindenkitől a családban szintén bocsánatot kért. Igyekezett jól felkészülni az órákra. Sikerült a padtársával is megtárgyalni az előző napot. Jó jegyet is szerzett. Minden jóra fordult. A legjobb barátnőjének elárulta a titkot, hogy igazi tündérrel találkozott. Az elhitte? Ki tudja. Mindenesetre a barátnő úgy gondolta, Marcsi szépet álmodott. Lehet az is, hogy Hajnalka tündér nélkül Marcsi nem tér helyes útra és tovább bonyolítja a saját helyzetét..