Sötét van, húz le a fejem,
Ma egy padon lelem helyem.
Az alkohol fogságából szabadon
hagyom, csak a gondolatom maradjon.

Tagjaim már rég szolgálnak,
Ennek az őrült, rohanó világnak.
Mért ne engedelmeskednének részegségnek,
Ha már így is rabszolgák, szegények.

Nincs bennem sem érzelem sem értelem,
Tűnődve az eget kémlelem.
Nincs bennem már semmi félelem,
Pedig itt vagyok egy padon, részegen.