Elveszett egy kulcs mely egy ajtót nyit
Nincs több remény, szeretet, hit
Bezárva rekedtem a végtelenbe
A magányba a reménytelenségbe, a félelembe
Végtelen magány, reménytelenség, félelem
Ez tesz ki egy életet, ez az életem

A kulcs a boldogságot nyitja
De hogy nincs meg így lelkemet kipusztítja
Bezárja eme világba, mely olykor gonosz
Máskor csodálatos
Fuss ember fuss el, vár a halál
És a karjaiba zár

Látva látom mi lesz velem
Felvágom a kezem
Haldokolva vérzem
Itt hagylak világ, többé nem létezem
Lassan becsukódik a szemem
Lepörög egyhangú, szomorú, félelemmel teli életem

Egy testet lát valaki
A test szeme nem akar kinyílni
S a keze nem akar megmozdulni
Lába nem jár már a talajon
Ez volnék én, egy víz nélküli patak
Mondja a testet néző alak

A boldogság kulcsa örökre elveszett