Ahol még senkise járt
félő ember,a reményre várt.
Ártatlanul magába nézett
mindent jól csinált, mégis tévedt !

Magát az ördögöt hozta a világra
amikor megszületett szerelme,
és ő, kicsiny virága.

Kis gyermek de már öl,
szemébe ott ég a pusztító tűz.
A fejébe vad gondolod ül
- mind meghaltok, senki nem menekül !

E gyermekből lesz egyszer
vad király,
mindenki felett uralkodó
ember hajcsár!

Véres könnyet ejt majd minden élő
,s holt
mert előtte, imába kulcsolt kezekkel
mindenki térdre rogy.


késsel kivájt szivéből
egy vér patak hasad,
régóta vak szemébe
egy ország sírva fakad !