úgy látom végre a farandolák is torokból énekelnek ebben a mitokondriumnak nevezett táncházban.. megkapaszkodva a zsibbadt sikamlós vállakban nem is olyan könnyű tartani a forgást.! pedig a sok dícséret hordozójaként gombócokká gyűrte hajlatait teste mágikus szirmokat ropogtatott néhány tűz körüli apró csigából, olyan szép amikor minden kívánságra nemet mond, ahogy elhalkul és felgörgeti a szemhéjat.
megvannak a fülkagylóim, ne keresd tovább, barátom itt vannak az arcom túloldalán azt hiszem megszakadtam
de mégis megszakadtam, egy szalag vagyok.