Beteges szenvedély ez: ha fáj a test, megszűnik fájni a lélek.
Folyton szorongok, kiégettnek érzem magam és már szeretni is félek.
Egyre gyűlnek bennem a rossz érzések,
melyek mérgükkel mardossák lelkemet,
S vajon mikor jön el a boldog pillanat,
hogy a pap engem is eltemet?


Bűnös szenvedély ez: ha fáj a test, megszűnik fájni a lélek.
Segítségért kiáltok, de nem felel senki, borzasztóan félek.
Szabadulni akarok ebből a gúnyos, sötét veremből,
de egyre mélyebbre jutok.
Gyenge vagyok-mondják,
S milyen igaz, hisz folyton csak menekülök, futok.
Kés, penge vagy szike? Oly mindegy!
Csak vágjon, csak iszonyúan fájjon!


Romlott szenvedély ez: ha fáj a test, megszűnik fájni a lélek.
Pillanatnyi feledés, oly könnyűnek érzem magam,
olyankor már nem félek.
Hát csak vágjon, hogy iszonyúan fájjon!


Érzem elnyel a fekete mélység, nem tudok kimászni,
Tudom beteg vagyok, s nem akarok végzeteset hibázni!
De mit tegyek? Hiszen csak arra vágyom,
Hogy minél jobban vágjon, s minél jobban fájjon!

2005.11.01.